Emlékirat
Sokat gondoltam arra, hogy mivel elmúltam 86 éves ez egy történelmi korszak és írni kellene az elmúlt hosszú évek történéseiről. Ebben a gondolatban hozzá segített Gabika a kis Gabika unokám kérése, ő említette, hogy őtet nagyon érdekelnék az elmúlt évek családi történetei mivel bizony nemigen meséltünk az elmúlt hosszú évek történeteiről, részben köszönhető a kialakult rohanó zűrös történetekről, a sok szép és bizony kellemetlen emlékekről. Saját magam és a szűkebb környezetemről igyekszem hitelesen írni, az elmúlt hosszú évek történeteit. Sajnos ahogyan vissza emlékszem elnézést kell kérnem, a leírt dátumok pontosságáért, de a történetek igazolják a krb. Időszámításokat. Születtem 1920 III. hó 20-án Dunaszentgyörgyön kisbirtokos szülők gyermekeként. Emlékezetes már Magyarországra nézve-e dátum. Akkor kötötték meg Francia országban, a nagyon fájó trianoni békét. Magyarország a Német- Magyar első háború vesztesége szerint nagyon meg lett csonkítva! Nagy Nagymarországból, ami talán Európa egyik legszebb országának volt tulajdonítva, a földraji elhelyezésének körülvéve a Kárpátok hegyláncával 2 nagy folyójával, igaz a Duna Németországban eredt, de a szép szőke Tisza az akkori Magyarországon, és ott ömlött a Dunába, bányáink vas, szén Selmecbányán arany, Erdélyben sóbányák gyönyörű hegyek kisebb nagyobb folyók, cseppkőbarlangok, az egyik a csonka ország területén a másik a mostani Szlovák részen. Rengeteg gyógyforrás, szintén a legtöbb odaveszett. Maradt a kis csonka Magyarország lakosságára lehetett mondani nemzetközi, Mária Terézia uralkodása alatt nagyon sok német ajkú lakosságot telepítettek be, született Román, Horvát, Szlovák, Szerb, cigány és még Isten tudja hányféle náció? Kunok az alföldön. Békességben, aránylag megfértek egymással az emberek. Ez okok miatt lettek azután a vegyes házasságokból született gyerekek. Talán nincsen is olyan család, ahol, ha keresik az eredeti gyökereket találnak-e olyan ahol bizonyítani lehet a tiszta magyarságot. Élő példa, ha az ember hallja, a legtöbb vezeték nevet rájön, hogy ott is megvan az idegen keveredés. Kezdem a sajátomat. Felmenő őseim apai ágon Tolna megyébe, Felvidékről kerültek, eredeti nagy református, kisnemesek voltak. Ük öregapám szerint kutyabőrös nemesi levéllel, mint református pap került Dunaszentgyörgyre 1700 években alapította a dunaszentgyörgyi református templomot. Ráckevei Eötvös József néven, pár évvel ezelőtt a Tolna megyei újságban egy szép megemlékezés volt róla, ha jól emlékszem Gabika néked adtam azt az újságcikket. Egyedüli emlékem a kisnemesi családból a kis faragott márványlapos tükrös kis asztal, amit nagyanyámtól Simonné Eötvös Ráckevei Lídiától kaptam. Nagyanyám akkor férjhez ment, a faluban Simon Lajos a jómódú nevezetű nagyapámhoz, aki annak idején gazdag embernek számított, a közel száz holdjával. Örömmel mentek a született papkisasszonyok, falusi gazdaemberekhez. Ebből a házasságból született az én apám, legfiatalabb gyermekeként. Nagyanyámnak 7 gyermeke született, négy maradt ebből életbe a többiek csecsemőkorukban elhaláloztak. Két lány született Simon Lídia és Simon Etel, aki Nagydorogra ment férjhez Varga István jómódú emberhez sok szőlő, szántó és cséplőgép tulajdonos volt, egy fiuk született Ifj. Varga István a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémiát végezte. Kárpátalja visszaadása idején 1940 években állásban oda helyezték, ott nősült, elvette egy tanító leányát, Barkó Gizellát, két gyermekük született egy fiú és egy leány, a fiú Tengelicen tanár lett, a lány Pécsen végezte a Zeneművészeti iskolát. Szüleik haláluk óta további sorsukról nem tudok. Rákosi rendszer miatt a dorogi birtokok is elúsztak, és végül unoka bátyám és Gizi a feleség, Tolna-Mözsön kötöttek ki ott is haltak meg elég szegényes körülmények közt. Tolnán lettek eltemetve mindkettő temetésén ott voltam. Végül a másik Simon lány a Lidi nénnye, férfihez ment férjhez Kaszás Benő nevezetű elég jómódú gazdálkodó emberhez, de nagyon hamar özvegy maradt 2 fiával együtt, a Lajossal és a tengelici Benő bácsival. Mint özvegyasszony taníttatta őket, középiskolában, Lajost Paksra polgáriba Benőt Kiskunhalasra református tanítóképzőben. Abban az akkor gazdasági válságos világban tele lett adóssággal, földjei nagy részét, házát elárverezték. Benőt ki kellett venni az iskolából és Paksra kereskedő inasnak adta, így lett azután boltvezető. Feleségül vette Lenke nénit, szintén ő is a bátyja üzletében tanulta a kereskedést így lettek egy pár. Lidinénnye később visszakerült az ősi Simon házban. A saját házában még élt Szalcgruber öregapám azért némi ellenszolgáltatásért egyengette az özvegy sorsát! Bizonyíték erre szegény dédi zavaros emlékezése révén engem vélt látni Lidi néném személyében (az apám édes testvére volt!) Nem felejtettem el, azt az esetet mikor annak idején, hogy a kiabálása ne hallatsszon (kb: 97 éves korában, amikor már hosszú ideje fekvő beteg volt) az utcára, bevezettem a fürdőszobába, leültettem a kádszélére és átfogtam a derekát nehogy a kádba essen! Erre engem ért, mint a villámcsapás, a következő szópárbaj és a botjával pillanatok alatt rám suhintott az őtet tartó bal karomra , a következő szidás szerint: "Te büdös kövér vörös hajú kúrva! El akartad anyámtól venni az apámat?" Zsupsz, suhanás a bottal a karomra, csoda, hogy a csuklóm nem tört el!? Végül én kaptam öregapám ballépéséért! Egye meg a fene! Szegény dédinek másnap reggel mondtam, Ki vagyok én?" Szegény csak nevetett biztosan nem emlékezett semmire sem! Lajos az idősebb fia jegyző lett Dunaszentgyörgyön, Nagydorogra nősült, Borda Erzsébet nevű lányt vett feleségül, háború idején Szentgyörgyön voltak pontosan nem tudom, meddig, de háború után Dorogra kerültek szintén az akkori Község házára, mai viszonyok közt Tanácsház (Polgármesteri Hivatal) lett, Lajos nyugdíjáig ott dolgozott, a házuk is mai napig a hivatal mellett van. Emlékeim szerint pár évig, ott az egyik környékbeli faluba helyezték, ott született három gyerek 1 fiú a Lali ipari-tanuló korában járt is jobban mondva lakott itt nálunk. Asztalos lett. Állítólag jól meggazdagodott 2 fia született az egyik asztalos a másik tanár lett, de én nem ismerem őket. Haragba lett a szüleivel valami örökség miatt. Apja haláláig nem békéltek meg! Állítólag volt egy jó eset mikor a fiai elemibe jártak, a tanító valami iskolai ünnepségre készítette a gyerekeket, és mivel Lajosék az iskola közelébe laktak, elküldte a Lali fiát menjél kisfiam, kérjél Kaszáséktól virágot!" a gyerek illedelmesen átment és megkérte Lajost (már a nagyapját, hogy adjon virágot!" Állítólag Lajos megsimogatta a kisgyerek fejét és megkérdezte? „Hát te kisfiam kinek a fia vagy?" Eszembe jut elfog a röhej! Egy életen át nem békéltek meg! Pedig a gyerekek édesanyja nagyon fiatalon tífuszba meghalt és Lajos kolléganője Józsa néni ment feleségül Lajos bátyámhoz, elvállalta három kis gyerekkel együtt és nagy szeretetben felnevelte az árvákat 2 lány volt még a Hugi és Baba. Huginak nem lett gyereke Sárvárra ment férjhez szegény, kb. három éve meghalt tüdőrákban, pedig életében nem dohányzott. Hugi lakik a dorogi családi házban. Első házasságából született kislánya Gabi, elváltak és mind özvegyasszony férjhez ment a Nagydorogi szintén özvegy Állomás főnökhöz. Hugi férje Lajos az meg tök hülye, alkoholista lett. Baba a kis Gabit Sárvárra adta férjhez, mivel neki nem volt gyereke és elvitte az ő közelébe és milyen az élet, az ott meghalt, az unoka ott maradt. Édesanya az édes mostoha a Józsa néni 93 éves és az alkoholista vő laknak a családi házban. Józsa néni teljesen vak. Mindig tudok róluk, mert Berényi Mária néni barátnőm jár hozzájuk, ha Dorogra megy és így tudunk egymásról. Hugi is Tanácsi dolgozó volt, nagyon talpraesett jó háziasszony és bizony szegénynek elege lehet a vak anyjával és a hülye alkoholista férfivel és az egy szem lánya meg Sárváron ott is van már két kisgyerek. Disznó Lali nem békült meg velük. Én annak idején az apja, Lajos temetésén találkoztam vele. Próbáltam a lelkére beszélni, de gorombán válaszolt, gondoltam Te is visszakapod a saját kölkeidtől? Remélem?!! Ennyit a Lidi néném idősebb fiáról, az én első unokatestvéremről, na még annyit megjegyzek róla, hogy egy alacsony köpcös ember volt, a Józsa egy jóképű nő! Megkérdeztem, tőle annak idején hogyan tudtál Te a Lajoshoz hozzámenni? Mondotta nagyon megsajnálta főleg a három kicsi árvát, egymás után jöttek, és ő nagyon szerette a kicsi gyerekeket. Szépsége híján, azért Lajosnak az előnye az volt, hogy jó ember volt, úgy otthon, mint a munkahelyén megbecsülték és szerették az emberek. Emlékeim közé tartozik, hogy itt halt meg a kórházban és bejött a család értem, álltunk a betegszoba ajtajában és végig néztük a haldokolását. Nem féltem, utána már öregapád és a Dédié is természetesnek tűnt. Első esetem volt Székely Dédiöregapátok halála Gondolom ezzel be is fejezem Lidi nagynéném életútját, ami Salcgrúber nagyapámmal volt kapcsolatban. Meg kell jegyeznem, hogy visszaköltözött az Ősi Simon szülői házba, onnét Lajos fia után Nagydorogra költözött és végül, a fiatalabb fiánál Benőnél Tengelicen kötött ki. Benő fia ott volt boltvezető feleségével együtt vezették az üzletet. Házat építettek és született három fiú gyermekük. Legidősebb Gyuri, Kálmán, Zoli ikrek körülbelül 1940-ben születtek ott segítette a gyereknevelést és vezette a háztartást. Szekszárdon laktunk, mikor kaptuk a hírt, hogy Lidi nénje agyvérzést kapott és itt fekszik a kórházban. Nemsokára meg is halt. Benő Gyuri fia Pesten a műegyetemen dolgozott, de sajnos az is alkoholista lett, nem nősült. Albérletben lakott egy időben híre járt, hogy Pesten fog lakást venni. Anyjáéknak nem volt pénzük, de Benő feleségének volt több ezüsttárgya, ami akkori érték szerint, ha eladja legalább 20.000 forintot kapott volna érte és ez akkori viszonyok között azt jelentette, be lehetett volna fizetni egy kétszobás lakásra. Az ezüst elpárolgott lakás nem lett sajnos. Talán két éve értesítettek, hogy meghalt, Tengelicen lett eltemetve. Ikrek közül Kálmán maradt a családi házban, az iker testvére az itt lakik családostól Szekszárdon ott is vannak gyerekek unokák, de én már egyiket sem ismerem. Kálmán maradt az Édesanyjával, mert Benő bácsi meg parkinzon kóros lett. Nagyon szép férfi volt ellenkezőleg Lajos bátyjával szemben. Aránylag fiatalon lerobbant, csoszogott és hosszú éveken keresztül emelgették, mosdatták. Testvérek emiatt lemondtak a családi házrészükről, így lett a ház Kálmáné ennek fejében segítették az apjukat ápolni. 1980 években Benő bácsi is meghalt, Lenke néni él körülbelül 88-89 éves lehet. Jó darabig váltottunk levelet, de fiának nem tetszett, mert az anyja levélben szokott panaszkodni és Kálmán nyilván az én levelemet elolvasta, amit a panaszlevelekre válaszoltam. Nagyon csúnyán bánnak Lenke nénivel, be sem engedik az ő részükbe, úgy adják be néki a kosztot. Legjobban Kálmán felesége az Erzsi a fő gonosz. Jegyző az is tengelici tanácsnál, férje a Kálmán valami vezető munkásőr volt. Régen nyugdíjas, két fiuk van. Gabikám, ha jól emlékszem elvittelek egyszer Tengelicre és a kis Kálmánt is elhoztuk ide hozzánk Szekszárdra. Nősek Pakson az Atomerőműnél dolgozik mindegyik fia családosok. Bővebbet nem tudok róluk, mert mióta én sem járok és a levelezést is beszüntettem közelebbit nem tudok a családjukról. Annyit megjegyzek még, Lenke néni nagy katolikus családban született, kisgyerek korában árva lett és a bátyjai és családjaik nevelték fel. Mikor férjhez ment Benő bácsihoz, áttért a református hitre és nagyon a mákvirág vallásos életet élt, jelenleg jó is mivel családja nem becsüli és tiszteli. Így a vallásba menekült és az ad neki vigasztalást. Dorogi Etel néném is szintén nagyon vallásos volt, de legyen dicséretére mondva rám és a családjára sem erőltette, pedig rengeteget vendégeskedtem náluk, a téli hónapokban. Meleg pokróc, téglák melegítve jöttek értem kocsival és bizony nagyon jól éreztem ott magamat. Nagy vendégségek, trakták voltak sógor bácsi a férje és Pista unokabátyám nagy vadászok voltak. Egymás után jöttek nagy vadász összejövetelek. Pista akkor már partiképes végzett agrár szakember volt és az ottani férjhez menő lányok és szülei igencsak szerették volna megfogni úgy, hogy névnapok zsúrok egymás után. Nagyon élveztem. Itt megjegyzem Pista csúnya férfi volt, sokszor gondoltam arra, hogy nagyon is messze esett az alma a fájától. Apja, anyja kimondottan szépek voltak. Honnét szerezték, a fészkes fene tudja? Tele voltak minden jóval, cselédlány alkalmazott volt. Ment állandóan a nagy sütés-főzés. Vissza emlékszem az egyik vadász vacsorára: már éppen a rétesek tálalására készültek volna persze nagy visítás - mindenki rohant a nagy konyhába, ahol a kemence is volt a kisült tepsik sorakoztak az asztalon és éppen mikor az ajtón be akartam lépni rohant ki a két gyönyörű barna vadász kutya, Etel néném és a Bözsi szolgáló kezében a nagy söprű amivel a kutyákat akarták helyre igazítani tudniillik míg hordták be az ételeket az asztalra a kivágásra várt tepsi rétesek sorakoztak és a két kutya mindegyikbe belelakmározott. Jó magam még a látott részemről gyönyörűséget, mert azt látni kellett gondolom. Etel néném látta arcomon a kárörömöt, na hiszen, ha nem ugrom a kutyákkal együtt valószínű részemre is emlékezetes maradt volna az ott hirtelen lejátszódott jelenet. Egyik ott létemkor szintén emlékezetes hasonló jelenet zajlott le, csak akkor az idő fordítottján történt, kora reggel. A fosztott sok liba, kacsa tollat párnákban rakták és végre száraz helyre ki lettek rakva száradni. Na ugye szegény kutyák gondolom, unatkoztak és letépték a két tömött tollal megrakott párnát, széjjelszórták az egész szép virágos udvarban, mintha hópihe esett volna akkor éjjel! Azt a gyönyörűséget csak látni kellett, de a múlt tapasztalatából kiindulva gyorsan eltűntem, vissza az ágyba és ott mulattam magamat, a dunyha alatt. Beletettem én is fogva ott sokat tanultam sütni-főzni! Ennyit a Nagynénéim emlékeiből lehetne még nagyon sokat írni. Szegény az is háború után rákban halt meg. Józsa néniék ápolták, mert fiáék Kálkápolnán laktak és az a ház is, amit Józsa néniék felépítettek és ebédlő szalongarnitúra szintén a Nagynéniéké volt, de mivel ők ápoltak, rájuk hagyta. Rendesek is voltak vele. Temetésén Dorogon ott voltam, akkor volt a veszedelmes Rákosi korszak, őtet is börtönre ítélték a vagyon miatt, de meghalt szegény mielőtt lecsukták volna. Lányok után jöhet a két Simon fiú Lajos és Ferenc. Lajos az idősebb akkori viszonyok között Angliába végezte a Teológiai Akadémiát, ami nem kevés pénzbe került. Család úgy döntött, hogy az kövesse nagyapját és legyen belőle református pap. A fiatalabb fiú már az én apám maradjon a családi birtokban, mivel szép nagy vagyon várományosa lett. Ettől függetlenül minden gyermek megkapta az őt illető örökséget. A fiatalabb rászolgált a tékozló fiú névre, az őt illető örökséget elverte. Visszatérve Lajos bátyámhoz csinos barna magas férfi jó modorú és úgy idegenekhez, a közvetlen hozzátartozójához nagyon rendes ember volt. Perfekt angol-német tudással, mint a fiatal pap, lekerült Bács fekete hegyre lelkésznek ott vette feleségül Lidike nénit, szintén aranyos jó asszony volt. Sajnos az első világháború után azt a részt Szerbiához csatolták és ide menekültek Baranya megyében Rózsafán lelkésznek, csonka országban. Ott született a két fiú Feri és Lajcsi. Nyaranként Lajos bátyám eljött értem elvitt hozzájuk nyaralni mivel akkor már anyám és apám külön éltek, mi Szalcgruber öregapáméknál mivel anyám a szülők egyedüli gyereke volt így visszakerültünk ketten a szülői házban. Gondolom Lajos bátyám azért, hogy mindig elvitt évek során keresztül az Apám hiányát akarta pótolni. Lehettem 15 éves mikor ezek nyaralások, kezdődtek! Unokatestvéreim Feri 1 évvel Lajcsi két évvel volt fiatalabb nálam és plusz minden nyáron jött Ausztriából egy cseregyerek, aki itt magyarul, a fiuk németül tanultak tőle. Úgy hallottam, hogy szegény Hanzi a második háborúban elesett. Rövidesen bátyámat nagyobb helyre helyezték, mert egyházi berkekben így volt szokás, hogy idővel nagyobb, jobban mondva jobban jövedelmező helyre helyezik, ahol jobbak lesznek az anyagi körülmények. Ezután jött részemre is az igazi paradicsomi élet, egyik legszebb éveim voltak. Iskola végeztével jött értem, a bátyám és vitt hozzájuk, gyakorlatilag a szünidő nagy részét ott töltöttem. A fiúk is már akkor Csurgóra jártak Gimnáziumba. Akkor láttam életembe először a Balatont, ahogyan kinéztem a vonat ablakából végig, a déli partot a nagy vizet és a partokon a sok szép nyaralókat nem győztem betelni, a látványával. Tudniillik Lajos bátyámat Somogyba, Látrányba helyezték az egyházilag Balatonlelle is hozzátartozott. Lakás Látrányba volt, gyönyörű épület egy szép nagy parkosított kert közepén külön melléképület konyhával személyzet, ott lakott a harangozó és a cselédlány, istálló volt két lóval, mert akkor a papok fizetése nemcsak pénz főleg termőföldek voltak. Emlékszem a nagy fekete hintóra nagyon sokszor arra volt felpakolva az egész família, és mentünk Balatonlellére, ott volt egy református néninek a parton villája és saját stégje ott kötöttünk ki a finom elemózsiával együtt és élveztük a Balaton adta gyönyörű élményeket. Este felpakoltunk mentünk vissza Látrányba, ami körülbelül 3-4 km távolságra volt Lellétől. Ott tanultam meg úszni és hogyan kell a víz tetejére felfeküdni (amire sajnos majdnem ráfizettem mert a folyó Nagydunára is felfeküdtem, annyi eszem sem volt, hogy a víz sodor lefele. Szerencsém volt, mert észrevettek és jöttek utánam. Akkor egyik évben született kis huguk a fiúk már 17-18 évesek voltak én is lettem a keresztanyja. Pesten lakik a kelenföldi pályaudvar környékén Fogócska utcában. Voltam nála mikor Édesanyját Pesten temették, de a kapcsolat csak addig tartott ünnepkor egy üdvözlet, de én lassan azt is abba hagyom, állandóan hívtam, de nem jött el. Építészmérnök lett nem ment férjhez. Feri Vízügyi mérnök lett azzal haláláig tartottam a kapcsolatot. Többször járt nálunk tervezte a szekszárdi fürdőt annak idején. Pestre nősült, tudniillik 1956-os forradalom alatt Lajos bátyám valami prédikáció miatt bajba került és valami látrányi tanító nagy ellensége lett, az feljelentette és Budán vettek egy házat, voltam is háború után náluk. Nem tudom jól emlékszem-e mintha Feri akkor már nős lehetett, született három fia, de elváltak, úgyhogy azokat már nem ismeretem. A második feleség egy kis aranyos jogásznő volt, a Gellért hegy oldalában volt egy szép háromszobás társas házuk, jártam is ott náluk felesége Édesanyját halálra gázolta egy villamos, felesége fiatalon beteg lett, előtte együtt kint dolgozott Feri Kabulba, kaptam is tőlük egy innét hozott szép réztányért, a nagyszobámba van, a szekrényen. Gabikának hívták a feleségét és meghalt rákban. Feri maradt a felesége lakásában, de az is rövidesen meghalt az egyik fia értesített, annak idején írtam is nekik, de nem válaszoltak. Állítólag Feri sem vetette meg az itókát! öccséék a Lajcsi a 60-as években volt itt nálunk, a feleségével, mert annak itt laktak, a keresztszülei, valami Babaiék. Akkor mesélte Lajcsi, hogy már akkor mikor Csurgón jártak gimnáziumba Lajos bátyám a két fiú zsebpénzét mivel Feri volt az idősebb arra bízta, amiből aztán Lajcsi egy fillért nem látott, mert Mikor hazulról elhúzták a csíkot. Feri egy fillért nem adott belőle az öccsének, meg is fenyegette, amennyiben otthon elmeri árulni mindkét szemét, kiszúrja! Szegény Lajcsinak korrepetálásokból volt pár ki forintja, mert félt tőle. (Szép kis rokonság!) Semmi véletlen, Apám után örökölte a Ferenc nevet és ezek szerint nemcsak azt! Visszatérjek Klárika unokahúgom és keresztlányomhoz. Látrányban nyaralásom idején én foglaltam el a vendégszobát, esténként babakocsistól hozzám tolták be, a babát, aki nem volt a csecsemők mintaképe, állandóan ordibált, kinyújtott lábaimmal jókat belerúgtam, a babakocsiba azután úgy látszik, nagyon mérges lehettem mert akkorát találtam belerúgni, hogy hajszálon múlott, hogy a drága csemete nem landolt, a levegőbe. Már gondoltam magamba, Eta vedd elő a józanabbik eszedet, és ilyenekkel hagyjál fel! Elfutott lelki szemeim előtt ne adj Isten, kiesik és valami komoly baja lesz, vége a szép nyaralásaimnak. Kénytelen voltam sorsomba beletörődni. Gondoltam, a szülei is azért pakolták hozzám, mert ők sem tudtak tőle pihenni. Erről ennyit én próbáltam vele is felvenni a kapcsolatot, egyszer Édesanyja életében jártak itt nálunk, azóta sem, így teljesen megszűntek a kapcsolatok vele is csak a pár üdvözlő lap tartotta még, Lajos bácsi halálakor találkoztam velük Nagydorogon, azóta sem. Írjak Lajosról is, amit tudok. Ő volt Ferinél fiatalabb, Gyógypedagógiai Tanár lett. Rumba lett az Intézet igazgatója. Mester Lajos és Mancika néni vejét is tanította, mert az megszerezte a logopédusi diplomát. Véletlenül került szóba Manci néniéknél, látrányosi tanítónőt vett feleségül, de háború után Pestre menekültek Illés Gyula író házában bujkáltak, mert felesége az író unoka húga volt. Budán laktak Lajos Hunyadi páncélosoknál szolgált, mint katona, háború után főbenjáró bűnnek számított. Jártam is ott egyszer az Illés villába náluk a háború utáni évek végén. Ahogyan már említettem kétszer jártak itt nálunk Szekszárdon. Felesége testvérével találkoztam egyszer a Babits Házban teremőrségem idejében, az a keresztszüleit látogatta és közbe múzeumot is megnézte. Ő mesélte, hogy Lajcsi fia, aki Miskolcon a Nehézipari Egyetemre járt, karácsonyi szünetben elment haza szüleihez Rumba és elmesélte, hogy beleszeretett valami hivatalba dolgozó nőbe és mikor visszament a gyerek krb. 22-23 éves lehetett nem tudom már busz, vagy villamos elé vetette magát szörnyet halt öngyilkos lett! Találkoztam a gyerekkel Pesten kevéssel halála előtt, jóvágású szép gyerek volt! Nagyanyja Lidike néni temetésén. Miskolcon temették. Egy lány húga volt annak a férje vagy tán ő is keramikusok lettek. Szülők a haláleset után, ha jól tudom Solymárra költöztek és állítólag Mezőkövesden is van valami nyaralójuk. Állítólag Klárival ők tartják a szorosabb kapcsolatot, Ferit azt mindig igyekeztek kirekeszteni. Nyilván okuk volt rá! Velem sem, mint nagynénjükkel sem tartják a kapcsolatot, rajtam nem múlott! Rátérek a legfiatalabb testvérre, a Ferencre. Nagyapám és a kedves család úgy döntött, hogy mivel ő a legfiatalabb a lányok kikerültek, a családból. Lajos bátyámat taníttatták akkori körülmények közt nem csekély összegben került. Pláne külföldön Angliába nagyon kevés család engedhette ezt meg magának, gondolom nem is csekély pénzbe került. Tehát maradt az, hogy a legkisebb maradjon a nem csekély vagyonba, nősüljön meg és tovább virágoztassa gazdaságot. Dédiöregapámra annyira emlékszem, hogy egy magas férfi volt és főleg, a temetésére. Akkor a háznál ravatalozták az elhunytat és az van az emlékezetembe, hogy az udvaron állt а koporsó és körülötte sok-sok ember állt! Nagyon kicsi lehettem talán hároméves. Nagyanyámról több emlékem maradt nem is nagymamának hanem Simon szülének hívtuk. Összetört kis nekem úgy rémlik mintha púpos is lett volna, de nem volt! Bottal járt! Apám 1918-as évben házasodott és elvette anyámat az akkor állítólag szép és gazdag Salcgruber Rozikát. Anyám a szüleinek egy gyermeke volt, mert állítólag előtte két kisfiú és egy kislány meghalt, így lett ő a szülei egyedüli gyermeke és örököse. Ebből a házasságból születettem én 1920. március 20. Anyám aránylag rövid ideig volt a Simon házban, mert nagyon hamar jöttek a nemszeretem napok, talán lehettem 4 éves mikor már anyám velem együtt visszaköltözött szülői házába. Válni akart, mert akkor derültek ki, a sok disznóságok. Apámat személyesen talán négy alkalommal láttam arra nem emlékszem, hogy egyáltalán beszéltem volna vele. Emlékeim közt van, ha már nagyobbacska karomba a házuk felé sétáltam barátnőmmel együtt Simon szüle lesett, a kapujukban és mindig megkérdezte "kislányom mit szeretnél enni?" Smarnit feleltem én, na sétáljatok és később gyertek be, addigra lesz smarni. Apám, ha látta, hogy bemegyek gyorsan elindult a hátsó kert irányában. Úgy látszott nem akart találkozni velem. Egy esetre, ami elég rossz emlék, jött egy fekete ruhás nő és azt az üzenetet hozta az apám egy fotelba ülve szíve táján keresztüllőtte magát és az utolsó kívánsága engemet és az anyámat akarja látni. Anyám nem akart menni, mert akkor már folyt köztük évekig a válóper. Rábeszélték, hogy haldokló kívánságát teljesíteni kell! Mi volt ott akkor jelen arra egyáltalán nem emlékszem. Miután már hallomásokból tudom, a további részleteket. Ugyan még két eset történt, amire világosan visszaemlékszem. Állítólag, felépülése után, a család összefogott egy csomó pénzt összedobtak, hogy mivel az élete csupa mulatozásból kártyázásból, halászásból vadászásból és haverok közötti szórakozásokból állt. Összefogott a két család összeraktak egy csomó pénzt, hogy mivel Szalcz nagyapámnak volt Pesterzsébeten egy barátja az ajánlotta, hogy ott van egy nagy sarok kocsma eladó, vegyék meg és anyám elvezetné az üzletet az apám meg mivel, annyira benne van a szórakozásban ott foglalkozhatna a vendégekkel. Igen ám, de ezt nem tudta kivárni. Pakson beülünk a hajóban, mert akkor pestre rendszeres hajójáratok voltak. A baj abból keveredett, hogy ott is elkezdett inni és anyám rászólt: ne költekezzen! Erre megvadult a hajón lévő összes italt, ételt lefoglalta és az összes utast, személyzetet meghívta vendégségbe. Iszonyú emlékem van anyám bele akart velem együtt ugrani a Dunába, most is látom, a hullámoktól felcsapódó vizet és a sikoltásokat, úgy fogtak le bennünket. Mire reggelre, a hajó Pestre ért a ház és kocsma ára elúszott! Tehát anyám újra vissza a szüleihez. A válóper folytatódott, ami öregapámnak nem csekély pénzébe került, mert az apám válni nem akart, öregapámat pénzes ember lévén az ügyvédek igen csak igyekeztek megkopasztani. Hét évig tartott a válás mire sikerült tőle a családnak megszabadulni. Teljesen lezüllött, egy időben Lajos bátyám rábeszélte, hogy menjen el Amerikába, szépen felruházták útlevelet szereztek. Ruhák árát elitta és itthon maradt a család szégyenére. Arra emlékszem mikor Simon szüle haldoklott összehívták az egész családot, körben álltuk az ágyát engemet is odavittek. Szegény hangját már alig lehetett hallani, de körbe nézett és azt mondta, Ferit ne hagyjátok el!! Utána meghalt. Utána, amiket csinált, elmondásokból tudom. Lidi nénje lakott már akkor, a családi házban és azoknál maradt. Lajos akkor már a községházán dolgozott, az is odanősült. Ment is egy darabig, de mikor megtudták, hogy A menyük stafírungját árulja italért, akkor elmenesztették! Után került Dorogra Etel nénémhez gondolom onnét is hasonló okok miatt menesztették! Végül Lidi nénnye halála után Tengelicre Benőékhez került Lenke néni nagyon dicsérte azt mondta Feri bácsi nem is volt rossz, csak a szeretet hiányzott az életéből. Náluk megkapta és ő lett a három fiuk Gyuri, Kálmán és Zoli áldott jó nagypapája. Külön szobája volt az üzlet mellett, az üzlet és a családi ház egy telken volt, egyik az egyik utcára másik a másikra. Akkorjában volt háborús évek után a cserevilág, terményért lehetett árut kapni. Benő bácsiék ellentétben, apám múltbéli cselekedetei után, teljesen a bizalmukban fogadták. Söt szerintük mindenki rossz volt, csak a szegény Ferus bácsi szenvedte meg a feléje áradó bizalmatlanságokat. Erre felbuzdulva rábízták а házat gyerekeket és kéthetes gyógyfürdőbe felutaztak Budapestre nagy nyugalomra, hogy jó kezekben tették le a ház és gyerekek otthon hagyott vagyonkájuk őrzését. A döbbenet akkor tárult eléjük mikor két hét elteltével szálltak le a tengelici vasútállomáson Csőrike néni meg indult fiaikhoz Szekszárdra. A következő megjegyzést tette! Siessetek haza, mert Ferus bácsi már a pincéből árulja a krumplit és a zöldséget". Igazi csalódás akkor érte őket mikor rájöttek, hogy az üzlethez is csináltatott kulcsot, és italért cserében onnét éjjelente több árut áruba bocsátott. Ezek után azok is rövid úton menesztették. Hírek szerint különböző Tsz-ekben és állami gazdaságokban őrködött. Gondolom hasonló eredményekkel. 1960-as évek végén az is agyvérzésben halt meg. Életéből nem sok emlék fűződik hozzám, de a halálával még bosszúságot is okozott. Szintén a vallásos Lenke néni ide küldött egy táviratot, hogy Édesapádat ekkor és ekkor temetik tengelicen. Nagyon mérges voltam, én a környezetembe senkinek nem beszéltem létezéséről. Ha nem megyek el a Simon rokonság megszól, hogy mégis csak az apja volt! Fekete ruhán nem volt venni kellett koszorút. Apátokkal együtt elmentünk Tengelicre és rajtunk kívül velünk volt Lenke néni Benő bácsi és a sok kíváncsi falusi nép, akik nagyon is jól ismerték, a viselt dolgai miatt. Hallottam a hátam mögött sutyorogták ez a lánya meg a veje! Részemről így ért véget Apám részéről a megemlékezés és a szülői szeretet. Emlékeim szerint még szóban sem hallottam semmi szépet, jót! Ezzel szemben sok megtörtént viselkedéséről hallottam, akik megmaradtak az emlékezetembe! Szalcz öregapám anyámmal történ házassága után nagy területű szántót adott a lányával együtt az úgynevezett szépasszony csárda mögött. Öregapám tavasszal útnak indúlt megnézni, hogy szépen ki keltek-e az Ősszel elvetett nagy búzatáblák? Sajnos egy szálat sem látott belőlük ezért visszafelé betért ő is a csárdába, hogy elpanaszolja, nem tudja mire vélni, hogy az általa adott nemcsak a nagydarab föld, de a búza vetőmagok sem keltek ki. Azután ott hallotta megdöbbenve, a csárdában, hogy az ifjú nagyreményű vő három pár lóval, vetőmaggal egyenesen a csárda udvarában hajtott és az alkalmazottakkal együtt estig ott mulatott, a búza árából és este, mint akik jól végezték dolgokat mentek haza! Nem is tudom megérteni normális ésszel, hogyan lehetett ezt megtenni? Valószínű már nem volt normális. Anyám mikor már velem együtt a szülei házánál lakott, szokott lenni a faluban dobolás kisbíró verte, a dobot és a lakosok az utcára mentek és a falu aktuális híreit így juttatták a lakosság tudomására. Mindenki kiment, a háza elé és ott végig hallgatta. Emlékszem öregapám fogta a kezem és mi is kiballagtunk. Mikor több esetben a kisbíró hirdette az árveréseket elég gyakran, hogy kiskorú Simon Etelka földjei ennek és annak dűlőben lévő földrészei elárverezésre kerülnek. Tudniillik, a Simon család főleg Lajos bátyám rávette, hogy mondjon le a részeiről a lánya javára. Ebbe bele is egyezett, de nem gondozta az adóját sem fizette így kerültek azután eladásra. Olyanokat megtett, ha pénzhez jutott Pesten mulatozott és cigánybandát autóval hozatott Szentgyörgyre és most is hallom a csendes holdvilágos éjszakán megszólalni az udvarban az egész cigánybandát. Mintha most is hallanám, "Ki tanyája ez a nyárfás nem hallik be a kurjantás, vagy alusznak vagy nem hallják, vagy nem is akarják!" Nyári éjszaka lévén ajtók nem voltak bezárva arra emlékszem, hogy Szalcz öregapám kezében egy fróbert pisztolyt tartott a függöny mögül az apámra és az ott lévő banda felé. Drága jó Nagyanyám csitítani próbálta, húzta a karját, de öregapám azt mondta, ha gazemberkedik lelövi mint egy kutyát! Tudniillik Apám állandóan azzal fenyegette, Dédit, ha nem megy vissza hozzá agyonlövi. Voltak még hozzá hasonló események ilyen és ehhez hasonlók maradtak róla, a dunaszentgyörgyi emlékeiből. Utána elkerült onnét! Akkor ment Nagydorogra és igencsak eltűnt a látószögünk környékéről és ami már után történt a hírekből értesültünk az eseményekről. Részemről teljesen idegen volt! Így végezte a nagyreményű legkisebb fiú, a család birodalma és a jövőbeli reménye. Ő lett azután a család fekete báránya és joggal nevezhetjük a család szégyenének a tékozló fiú. Tengelicen nyugszik a temetőbe, ha egyáltalán tud! Folytatása az anyai elődök ismeretével. Már amennyire az elmondottakból vissza tudok emlékezni. Anyai nagyapám született Szalczgruber Ferenc és Madács Anna házasságból. Ahogyan a családi legendákból hallottam, Nagyapám Ősei Ausztriából kerültek Magyarországra még a Habsburg dinasztia idején, mikor még nem volt önálló Magyarország, hanem Osztrák-Magyar Monarchia volt. Állítólag annak idején valami ősünk magas rangú egyházi személy volt római katolikus és kitüntetést kapott ezzel járt együtt Magyarországon kapott nagy földbirtokot. Mit jelent katolikus egyház szerint a kanonoki rang vele járó tisztség, mai napig nem tudom. Ezután-e nagybácsi révén került a német rokonság Magyarországra és tovább itt terebélyesedett a vegyes házasságokból a német magyar keveredés, tehát jó maga is mint késői leszármazott már igencsak vegyes lettem. Annyira, hogy sem nagyapám sem a közeli rokonság tagjai egy szót sem tudtak németül. Nagyapám édesapja úgy került Dunaszentgyörgyre, Juhászattal foglalkozott és az akkor Ferenci nagy birtokos birkáit is felesbe elvállalta! Úgy hallottam, hogy akkor a Szekszárd melletti Ozsák pusztát ketten bérelték és a birkatenyésztés hasznán felesben osztoztak. Feleség és a gyerekek Dunaszentgyörgyön éltek és Dédapám onnét járt és hónapokig Ozsák pusztán tartózkodott rendezve a sok állat sorsát, mert anyagilag abból gyarapodott, úgyhogy később már 30-40 holdas birtokra tett szert. Halála után már a fiai nem az ő foglalkozását űzték, három fiú volt a Jószef az gátőr lett Domboriban nyugdíjazása idejéig szentgyörgyi születésű felesége, Simon Rozi nevezetű volt, nékik 2 gyermekük született, a Józsi és a Katica. Józsi bátyám volt öregapám jobb keze mivel részben náluk nevelkedett onnét jártak Iskolába. A másik testvérük a Szolnoki Jóskáék öregapja az vasutas lett és Tengelic szőlőhegyi lányt vett feleségül. Több gyermekük született, de én ezekből személyesen kettőt ismertem. A Solymosi az Szalczgruberből Solymosira magyarosított Jóska bályámat mikor háború ideje után Szekszárdra kerültem és anyám mesélte, hogy unokabátya is itt él Szekszárdon mivel közülük egyet ismertem Gyulán élt, és ő volt nálunk Szentgyörgyön úgy emlékszem rá, mint egy nagyon csinos magas Lajos csendőrtiszti egyenruhás bátyáimra! Igyekeztem velük felvenni a kapcsolatot, ami a mai napig tart, úgyhogy nagybátyám és felesége haláluk után is a fiukkal Józsival megvan és annak az egy szem fiával. Szégyellem, de a bátyám feleségére csak akkor kerülhettem közelebbi kapcsolatban Kati ángyi még szorgalmas asszony volt, ellentétben a bátyámmal, hogy szorgalmasnak szorgalmas volt, de bizony akár az én apám hasonló életvitelt folytatott. Ellentétben az én apámmal neki is volt kitől örökölje az italozó életet, de neki sajnos volt Édesapja szintén tönkre tette a családját. Felesége egy jómódú családból származott, sajnos nem becsülte. Több gyermekük született tudom, voltak lányok is egyről hallottam, állítólag Tolnára ment férjhez, de személy szerint nem ismertem Józsi bátyám annyira lezüllött állását veszítette, felesége kútba ugrott, meghalt, annak a földjei is elúsztak! Érdekes ismétlése a sorsnak az én Szalczgruber öregapám éppen úgy járt a testvére temetésével, mint én az apáméval. Kapcsolatot nem tartottak emiatt az életvitel miatt, állítólag Édesanyja az én öregapáméknál élt idős özvegy korában és a tékozló fiú időnként odajárt randalírozni, úgyhogy öregapám kitiltotta a házából. Ennek dacára mikor meghalt a családja értesítette a temetéséről. Erre nagyon vissza emlékszem, mert öregapám akkor már nem gazdálkodott, a szívasztmája miatt meg gondolom anyagilag is megengedhette magának, hogy csak irányítson. Fuvarost fogadott elegánsan felöltözött, felült a kocsira, féderes ülésben, ami egy új sárga pokróccal volt leterítve és egy hatalmas koszorú mellette, a kocsin mintha most is látnám, lehettem 9-10 éves. Azzal a különbséggel ellentétben velem az apám halálakor néki nem volt probléma fuvar a koszorú beszerzése, mint nekem annak idején mikor mentünk tengelicre az apám temetésére. A sárga pokróc ütött kopott maradványa mai napig még megvan nálam. Szolnoki Jóska unokatestvérem sora hasonló lett az enyéimhez, csak az a különbség, hogy nálunk az apám tette taccsra a birtokát, ellentétben Jóskáéknál az apai nagyapjuk szabadította meg őket a rájuk váró vagyontól, mert a felesége az akkori viszonyok közt mikor hozzáment a vasutas férjéhez vagyonos lánynak számított. Szegény akkor még nem képzelte micsoda szomorú sors áll előtte! Következzen a következő testvér, a Domboriba állásban lévő. Azzal úgy tudom halálukig öregapám békességben szeretetben megvolt! Ez biztos is mert a két gyereküket iskola ideje alatt teljesen drága jó nagyanyám gondozta, főzött rájuk és az unokatestvérek együtt nevelkedtek jó kis sztorit hallottam, a kedves nagybátyámról, ő volt a legidősebb. Mivel öregapám édesanyja náluk élt és bizony szegény jó nagyanyám fiatal korában járt dolgozni a határba, házi állatok nappali gondozása és a gyerekekre való vigyázás igencsak őrá várt! (Madás Annára) Gondolom Józsi bátyám sem lehetett a gyerekek viselkedésének a mintaképe. Dédi már az anyám többször elmesélte, hogy ő lehetett 4-5 éves Józsi bátyánk a szüle közelgő névnapjára betanította a következő felköszöntő verset. Idézem:" van nekem egy vén öreganyám, aki egész nap dúl- fúl rám! Baszom a vén teremtését, alig várom a temetését!" Ellehet képzelni a szülők mikor haza értek, mert ugye jó anyám szépen betanulta és illemtudóan el is szavalta mivel akkortájt már járt óvodába, gondolom volt némi ritmus érzéke, a versmondáshoz. Vége az lett gondolom bátyját kifenekelték jó anyám meg idős korában is emlegette, fél napig kukoricaszemen térdepelt a szoba sarkában, a kis kövér térdébe beragadtak a kukorica szemek és bizony nagyon fájt az elmondott vers jutalma! A szüle a Madács Anna volt. Józsi bátyám Katica lánytestvére ott Szentgyörgyön férjhez ment Pestről odakerült asztalos mesterhez kinek temetkezési vállalata is volt. Sajnos Katica tífuszt kapott nem szabad lett volna lábadozása idején darabosat enni így anyja ápolta, fánkot sütött és annyira megkívánta, anyja adott neki egy darabot, darabos ételt tilos volt enni! Mi volt az igazság nem tudom, de állítólag rögtön, húsz valahány éves korában meghalt. Jó magam nem ismertem, csak hallomásból. Gyerekük nem volt így ott meg Józsi bátyám lett a vagyon örököse. Domboriban úgy látszik jól tudtak gazdálkodni, a hivatal mellett állattartással is foglalkoztak. Kihasználták az adott lehetőségeket okosan Józsi bátyám feleségül vette Csuti Máriát a hozzá képest szegény lányt, de nagyon jól járt vele mert ángyi így neveztük, aki így került, mint feleség a családba. Bátyámat nem hajtotta, a munka szenvedélye. Egész nyáron Csámpa pusztán tartózkodott, nagy szőlejük volt dicséretére mondva azt maga megmunkálta (igaz a nedűt az eredményt nagyos is szerette! Volt ott egy úgynevezett kunyhó Alapja tégla egy méter magasságban és feljebb már nádtető fedte, de gondolom hűvösebb napokon is jó szolgálhatott, akkor meleget melegben hűvöset adott. Tehát szeretett ott tanyázni. Csapdával a legenda szerint nyulat fogott meg is főzte, szeretett főzni! Jó magam is többször voltam ott, szüretek alkalmával. Ideális szép hely volt Paks gondolom közel volt, de akkor bizony mindenki gyalogosan tette meg az utakat, mert a kerékpár is kezdett utazási eszközzé válni, mikor már jómagam is 17 éves lehettem, mikor nagyapám könyörgésemre vett részemre egy női kerékpárt, de előtte nem egyszer lezajlottak az 8 részéről a következő intelmek csak a büdös kurvák ülnek a biciklire"! Tudni nem tudom mikor részemre megvette mi volt, a véleménye? Engemet kevésbé érdekelt naphosszat bicikliztem, míg öregapám megálljt parancsolt! Bezárta a kamra ajtót, ahol a női kerékpár állt! Arra lehet gondolni, hogy ez intézkedés közepette miket gondoltam öregapámra. A kulcsot a zsebébe süllyesztette, vitte magával, úgyhogy még esély sem volt arra, hogy ellopjam. Visszatérek báttyára, mert csak úgy hívtuk. Ő szokta nálunk disznótorban az állatokat levágni, feldolgozni. Felesége Marcsi ángyi segítségével, állandó jelleggel, a reggeli májsütése az én reszortom volt. Számba van most is a sok finomságnak az íze. Ebédre mindig savanyú leves volt darált belső részek, tüdő, máj, hús a levesben babérlevél, tejföllel behabarva és pirított kenyér vagy zsemle kockával tálalták. Finom volt! Visszatérve bátyám téli elfoglaltságéra, ágya állandóan bontva, éjjel, nappal mellette egy demizson és onnét, hogy kényelmesen testközelbe legyen, a nedű naphosszat ivogatott, olvasgatott, ami dicséretére legyen mondva és főleg jókat aludt. Arra gondoltam nem volt-e medve az Őseink elődjében?! Hasonló életvitelük miatt??? Bátyám szerencséjére felesége nagyon szorgalmas asszony volt! Szinte férfias munkákat is ő végezte állatokat, földművelést, lovakat hajtotta, háztartást vezette, sőt még házi nyulakat is tenyésztett volt egy testvére annak az apja, aki a T-k eladásában belekevert a Böske. Annak a Mari ángyi férfi testvérének a Szekszárdon élő leánya. Bátyáéknak egy lányuk született, a Katica nagyon el volt kényeztetve úgy nevelkedett, mint egy kisasszony, meghálálta az Édesanyjának szegény Mari érelmeszesedésben szenvedett, magam is láttam, télen hideg szobában ágynemű nélkül volt az ágyon. Megróttam érte Katát de azzal védte magát, hogy mindent hurcol és elszaggat. Akkor arra gondoltam kapjad vissza, mert őtet az anyja úgy nevelte majd a seggit is kinyalta. Na vissza is kapta csak kicsit jobb formában. Ő is agyvérzéses lett, volt egy fia egy lánya nem vesződtek vele, ideje korán bedugták Decsre az otthonba. Nagyon megkért Sojmosi Jóska több esetben, hogy tudjam meg mi lett a Katica unoka húgunk sorsa? Felhívtam az otthont, hogy érdeklődjem felőle. Mondották: ott van, ha érdekel, a telefonhoz hívják. Meg is történt. Bemutatkoztam Simon Eta vagyon az unokanővéred, azt felelte azt se tudja, hogy ő kicsoda! Pár éve úgy hallottam meg is halt. Tudomásom szerint lánya Pakson él, fia vasutas lett a további életükről nem tudok, sőt én személy szerint, nem is ismertem őket. Bátyát szerettem hibáin kívül, szerintem nem volt rossz ember, így családjához és idegenekhez. Férjhezmenetelem után mikor vissza kerültünk, lehettem 24 éves egyáltalán nem tudom találkoztam-e vele? Úgy rémlik, hogy Szalcgruber nagyapám temetésén ott láthattam, mert emlékszem, nagymama Mintha azt mondta volna, hogy öregapátok bárány sapkáját és a prémmel bélelt nagykabátját bátyátoknak adom, legalább rendesen felöltözik a temetésre. Itt megjegyzem nem mintha nem lett volna pénzük, a rendes ruházatra, de öt ez egyáltalán nem érdekelte, legjobban igy van lelki szemeim előtt egy bőszárú vászon gatyába járt, igaz télen meg legtöbb idejét az ágyban töltötte tehát a ruhatár változatlan. Lánykoromba sokat jártunk hozzájuk, mert annak idején jobban összetartott a rokonság, nem volt tévé, rádió, így esténként főleg téli időkben, drága jó nagyanyámmal, felöltöztünk kezünkbe vettük az úgynevezett istálló lámpát, ami abból ált négy oldala üveg egy vasfogója és benne égett egy kis petróleum, vagy gyertya lángja, akkortájt 1930-35-ös években bizony utcai világítás nem volt! Szerettem ángyit, bátyát, Katicát is. Róluk ennyit. Katiéknál, apátok akkor volt mikor Kata férjhez ment és született fia. A keresztelőre meghívtak, de bizonyos okok miatt, akkor nekem nem volt képem oda menni. Ha mindent elolvastok, megtudjátok miért! Rátérek a legfiatalabb Szalczgruber fiúra, az én nagyapámra és nyugodt lélekkel itt leírhatom plussz nevelő apámra, mert főleg náluk nevelődtem, ők gondoskodtak rólam ruháztak etettek és még nagyon drága iskolába is járattak. Akkor is volt tandíj, nem is kevés! Anyámmal együtt ott éltünk szeretetben. Nagymama áldott jó asszony volt. Rengeteget dolgozott ő volt a ház feje és intézte az ügyeket. Nagypapa elég korán kibetegedett. Emlékszem volt a kertben egy kerekes kút abból húzták a vizet, de ki kellett tisztíttatni emlékszem, rengeteg vizet homokkal együtt húztak fel és öntözték a hátsó udvarba, vödör szám. Emlékszem sok beleesett tárgy is felszínre került többek között nekem is egy szép karkötő láncom, mert szokásom volt belebámulni a kút oldaláról, a kútba, hogy mi volt benne a gyönyörűség mai napig nem tudom. A lényeg az a lánc meglett valószínű beleakadt valamibe, elszakadt azért esett a kútba. Emlékszem ott a nagy munkálatok közepette nagyapám rosszul lett, orvost hívtak, szívasztmája lett Csók doktor mindig járt hozzá, most is emlékszem valami ................ tablettát hordtam én meg a patikából sokat fulladt éjjel is nyitott ajtónál feküdt. Kukorica háncsból font már az ülőkéje, a székek lábait félbe levágta, hogy alacsony légyen, hogy az utcaajtóban, hol az első udvarban vagy kert elején a hátsó udvar végén üldögélt nyáron. Télen esténként jöttek a szomszédok ment a beszélgetés kézimunkázás, már, mint én is a fiatalok részéről öregapámnak volt egy fa kaptafája arra ráhúzta a saját gyapjúból font pacskerját (zoknit) és Ő is a nőkkel együtt varrogatott javított. I Időnként voltak nagy tollfosztások többen összejöttek kemencébe sült tök, nagy fazékban finom fehér nagy szemű kukoricát főztek volt finom zsíros pogácsa és éjfélekig eltartottak ezek a munkák, jól elbeszélgettek, mert akkor nagy divat volt a jól megtömött párnák dunyhák. Bizonyíték rá én is kaptam stafírungba rengeteget mikor férjhez mentem az sajnos a sok bútorral, értékekkel együtt háború után Kassán maradt, mikor Maricával minket onnét átdobtak Tornyosnémetinél, a határon. Ajánlották az arany ékszert varjuk а Marica mackója már játékmackójába. Meg is tettem, mert más holmink nem volt, mint ő és egy kis batyu. Sajnos a határon nem is a Szlovák, hanem a gazember magyar vámosoknak első dolguk volt, elvették felhasították a macit és az utolsó vagyonkámtól is megszabadítottak. Na de nagyon előre futottam, ez mind utána történt. Szegény nagymamát felment a cseresznyefára, leesett kitört a válla. Sokáig kórházban volt itt Szekszárdon. Bizony akkor is fizetni kellett nem is keveset, a díjakért. Nagyon jó iskolába jártam Pesten Práter utcában, a híres Corvin köz mögött, akkor ott egy nagy filmszínház volt, ott voltak forradalom alatt a legnagyobb megmozdulások. Mikor én ott tanultam Zrínyi Ilona nevű intézet volt. Úgy tudom forradalom után községi elemi iskola lett, az intézetből. Nagyon jómódú gyerek sereg járt oda, volt bárólányok megvannak a tanulmányi értesítőim. Dédi Szentgyörgyön megőrizte. Falk Dezi, az elődjei Ferenc József bankárai voltak. Mörsz (szerelőnő) hozta a táskáját és hazafelé várta a kapuban. A fasorban laktak hatalmas villába (vajon túl élte-e nyilas érát? Magyar Ibolya nagy antikvár üzletük volt a Múzeum krt-on, a Múzeummal szemben háború után jóval, jártam ott és láttam a feliratot, többek között Senyei Vera híres színésznő Lekotai Árpád szintén híres színész felesége lett, sajnos Vera nagyon fiatalon meghalt rákban. Annak idején mikor felkerültem Pestre két évig laktam albérletben a Kazinci utcába és bizony onnét jártam minden nap gyalog az iskolába, kevés volt a pénz a gazdasági válságos világban 1932 és az utána következő években. Tandij negyven pengő volt negyedévenként, ami bizony az akkori körülmények közt igencsak sok pénznek számított, nem beszélve szigorúan elő volt írva az egyenruha viselése, sötétkék rakott szoknya, nyárra vékony sötétkék rövid ujjú egész szoknya ugyan olyan csíkos hosszú ujjú blúz matrózgallérral, sőt még a kabátok is elő voltak írva télen meleg sötétkék bőrkabát, finom gyapjú valami aranyszínű gombokkal, és tavaszi hasonló! Emlékszem mikor a naiv kis falusi lány felkerültem a fővárosba, igencsak elcsodálkoztam névsorolvasás után a következőkön 32 volt a létszám csoportképek mai napig megvannak köszönhető dédi gondoskodásának. Hittan rendes tantárgy volt és Mikor felolvasták hány református, katolikus evangélikus és izrael van az osztályban igazi fejtörést okozott, hogy ki is az az izrael? Ilyet a Dunaszentgyörgyi elemiben nem hallottam, mire végre rájöttem, hogy bizony az izraelita a közönséges nyelvezet szerint a zsidót jelenti. Ami azt illeti elég szép számmal voltak az osztályunkba 32-ből 16. Végül rájöttem, hogy a legtöbb jómódú kereskedő család gyerekei voltak. Többek közt nagyot néztem a hozott uzsonnákon a vajjal vastagon megkent zsemléken, kifliken telerakva finomabbnál finomabb szalámikkal, a szemem majd kiguvadt, mert én egyszer zsíros, lekváros, kolbászos szalonnás kenyereket vittem. Elmondhattam magamról, hogy a tapasztalatlan falusi kislány pestre, de hála Istennek hamarosan én is hozzájuk idomultam. Mire jó anyám Pestre került, a Deák feleségnek két évet már náluk töltöttem és onnét jártam az iskolába, de mindig alig vártam, hogy szünet és nyár legyen és mehessek vissza Szentgyörgyre! Rengeteg kalandba volt részem, kedves barátnőim is voltak Zimányi Etelka pad szomszédom és Papp Olivia azok Erdélyből menekültek. Édesapja mérnök volt elég szegényes körülmények közt éltek erdélyi lány volt, valahonnét Erdélyből kerültek Budapestre úgy hallottam, hogy gyógyszerész lett belőle, ez nagyon régen történt ott történt velem a következő eset is. Számtanból nem remekeltem, dolgozatírás lett volna egyre sutyorogtam Zimányinak jelentse rosszul vagyok tudniillik, az alagsorban állandó orvosi felügyelet volt! Lekísértek, megvizsgáltak égett arcom, nyakam pláne mikor hallottam, hogy nem mehetek vissza az osztályba, lehozatták táskámat kabátomat és jött értem a mentő bevittek e Szent László kórház fertőző osztályára, skarlátos lettem. Legalább hat hetet ott töltöttem látogató már Dédi csak az ablakon keresztül nézhetett meg. Akkor megfogadtam Többet ilyen hazugságba nem keveredem, de az idő múlásával sok minden elfelejtődik. Meglett emlegetve öregapám részéről, hogy két tehén árában került a kórházi ápolásom mivel ő volt a gyámom néki küldték a számlákat. Na aztán a későbbiekben igencsak megkaptam öregapám hozzám intézett lesújtó véleményét. Különösen akkor mikor szemtelenkedtem vissza nyelveltem a dörgedelmekre. Hasonló képen, te nyüves, büdös részeges apád miatt elmehettél volna zsidók szolgálójának, ha én fel nem karollak!" Utólag leláttam nagyon is igaza volt. Úgy olyan körülmények közt nevelkedtem náluk, hogy akinek rendes volt az apja az sem kapta meg azt a kivételes bánásmódot, amiben nekem részem volt! Anyagilag szeretetben semmire nem kényszerítettek. Nekem nem kellett a nagy kertben kapálni, tevékenykedni, igaz a virágokat nagyon szerettem. Szépé varázsoltam az első udvart, ház környékét. Nem röstelltem a kútból rengeteg vizet felhúzni, kút körül volt egy fürdőkád, két hordó és én abból a vizet locsolókannával kilocsoltam utána az üres edényeket telehúztam vízzel, hogy ne a frissen húzott vízzel történjen az öntözés, udvart rendszeresen söpörtem öregapám morgott eleget, hogy fuvarossal hozatja a földet mikor az eső kihordja én meg még ki is seprem! Tudniillik az utca felé enyhén volt lejtős az udvar. Nehezebb munkákra állandó segítség volt Taba ángyi, Zsófi néni már értendő mosás, lekvárfőzés, nagykert kapálás, meszelés, nagytakarítás. Fészerbe volt, a mosás, két nagy bográcsban melegítették a vizet, disznótor, szappanfőzés, lekvárfőzés ott zajlott le. Nyári konyhába volt beépített kemence ott zajlott a kenyérsütés 3-4 tepsi rétes, pogácsa sütése, lángos. Mikor kisebb voltam kis cipó egérrel rendszeres volt (a kiscipóba beletett Nagyanyám egy jó darab kolbászt, az volt az egér). Visszatérjek a korábbi időkre arra mikor nagymama a kezét törte. Itt feküdt a szekszárdi kórházban. Hermann Klári nagy anyjáék háza szembe volt a kórházzal, a Béri- Balogh Ádám utcában. Mondás szerint Bözsi néni rendszeresen bejárt a kórházba betegeket látogatni és beszélgetni, kis süteményt, ezt azt vitt a betegek részére. Itt derült ki, hogy az ő családja is Szentgyörgyről származott, sőt némi rokoni kapcsolat is fennállt, ha más nem a vezeték nevük. Ő Dömötör Erzsébet az én dédanyám Dömötör Zsuzsanna volt nagyon emlékszem még rá, az ő házukhoz elvittek és akkor haldoklott, jégkockákat dugdostak a szájában homlokára rakták lehettem négyéves, jómagam ültem a szobába az asztal alatt és a lábaimat emelgettem a nyakam közé. Erre a szokásomra későbbiekben is emlékszem. A család, hogy erre visszaemlékszem mutogatott, mint egy cirkuszi lovat, következő beszéd kíséretében. „Ez a kislány bohóc lesz a cirkuszban, akárki meglássa!" A jóslat eléggé bevált az életem során, mert éppen elég cirkusz volt benne. Na itt visszatérek a rokonság felfedezésére. Anyámnak akkor még mindig fájt a válópere. Bözsi néni felajánlotta a közbejárását, ő szerezte Dulin nevezetű ügyvédet és a bírót, aki a Mérei utca elején lakott, a családját már én is ismertem mikor idekerültem háború után, a városba az a 6 vagy 8 ablakos nagy ház volt az övék, ha jól emlékszem Véges bíró volt a neve. Utána állandó nagy barátság lett a két család közt. Klári néni akkor ment haza Frici bácsihoz, Bözsi néni kinézte teljesen árva gyerek volt itt az egész hegyoldal, a Kadarka utca fölött az ő öröksége volt nemcsak az a ház, hanem feljebb volt egy másik is, a hegyoldalban. Gyámságával meg lett bízva akkori Hantos nevezetű rendőrkapitány, aki aztán a gyámság fejében a másik házát jó nagydarab szőlővel saját részére elgyámkodta. Esküvőjükön kis koszorúslány voltam, a fekete hintóba ültünk és szembe kis ülésen a mátka pár lábai előtt és ott a Babits ház fölött, akkorát lendült a hintó az emelkedésnél, hogy a szép ruhámba hasra estem az ifjú pár lábai előtt, tudniillik az esküvő а református templomba volt. Klári néninek volt egy testvére feleségül vette Csapó Gyula nevű ludovikás huszár katonatiszt, de az sem volt normális, állandóan kínozta feleségét, ha az utcán mentek és valaki ránézett kékre, zöldre csipkedte a karját, végül válás lett a vége, de akkor is fojtatta a fenyegetéseket és szegény Böndike állandó stressznek volt kitéve, annyira, hogy végül már enni sem tudott, megkapta a tüdőbajt és húszvalahány éves korában meghalt. Ezt megelőzően mivel Bözsi néninek a nagybani hozzájárulása okán anyám válása rövidesen befejeződött. Igazán itt kezdődött a két család közötti szoros barátság és állandó jelleggel szinte a mai napig tart. Különösen Klárival. Közbeni időkben rengeteg minden történt az életünk folyamán, mindkét család életében. Lánykorom idején volt Böndike Szentgyörgyre hozzánk menekülve a hülye Csapó miatt. Emlékszem mivel lovas huszártiszt volt lóháton futkosott a faluba, mert nyilván voltak arról sejtései, hogy Böndikét ott bújtatják. Ettől függetlenül vidám jó élet folyt nálunk. Amennyire jól emlékszem Frici Roth féle hentesüzletben dolgozott, az üzlet a Széchenyi utcában volt körülbelül ott ahol ma a városi gyógyszertár van. Jómódú emberek voltak az egyik fiúk Decsen még földdel is gazdálkodott és nagy szó volt, autója is volt és Hermann családot azzal hordta Szentgyörgyre. Nagy vendégségek voltak végül kiderült, hogy kinézte magának az elvált anyámat feleségnek, de anyám vesztére legyen mondva akkortájt szintén ismeretségbe került Deákkal. Inkább azt választotta, mert úriasszony szeretett volna lenni. Öregapám ennek nem örült, mert ő egy olyan vőt szeretett volna, aki tőle átveszi a szép rendezett gazdaságot. Nem sikerült, meg is fenyegette anyámat amennyi baja volt, a válásával és ismét bajba keveredik panaszra hozzá nem mehet. Ami azután summásan be is következett. Első kerületi Rendőr kapitányság vezetője volt nagyon jó fizetéssel. Anyámnak hetente a körülbelül 300 pengős fizetéséből heti 10 pengőt adott, egy füzetbe be kellett neki minden fillér kiadásáról számolni. Anyám úgy tudott létezni, hogy szegény jó szentgyörgyi nagyanyám csináltatott egy nagy kerek kosarat vesszőből, tetővel együtt és az szinte hetente vándorolt Budapestre és üresen onnét vissza. Menet telerakva minden földi jóval szárított tésztától kezdve gyümölcsök zöldségek főzelékek sült húsok ott láttam, hogy, frissen vágott baromfik tormalevélben voltak csomagolva, annyi, tojás, hogy anyám tudott is abból eladni, hogy egy kis zsebpénz pótlásra azért legyen, hogy legalább egy mozi, árára fusson neki. Végignéző alanya voltam az egésznek sajnos, mert két éven keresztül tőlük jártam iskolába. Közbe Rózsa is megszületett, persze, hogy nagylány létemre nem örvendeztem a kis testvér születésének 15-16 évesen. Akinek kellett volna örvendezzen a jó mákvirág apja hetekig meg sem nézte azért, mert nem fiú született! Lehet, hogy ez a hozzá állás változtatott meg és a harag helyett szánakozás támadt fel bennem iránta. Nagyon szép kis baba volt aranyszőke göndör fürtökkel és szép nagy barna szemek. Apja egyáltalán nem törődött vele egyszer nem láttam, hogy foglalkozott volna vele, mert, hogy velem nem azt meg tudtam érteni. Egyszer velem is goromba lett. Minden este vacsorára magának, hozatott velem a sarki kocsmából egy fehér korsóban lévő sört, de anyámnak nem adott belőle, na akkor még a Nefelejts utcában laktak egy háromszobás lakásban a harmadik emeleten a lakásnak két bejárata volt az előszoba a főlépcsővel, a konyhai végig kellett a gangon menni, a másik oldalon főleg azt használtuk. Ugye hát én sem voltam éppen szent mert kívántam a frissen csapolt sör habját és a lépcsőn felfelé menve jöt húztam belőle. Azután ennek is vége szakadt, következő említésre méltó körülmények között. Éppen jóleső érzéssel, mint aki a végzett teendőit elintézte kiugrott az előszoba ajtón Deák és egy hatalmas pofont mért az arcomra úgy megijedtem, hogy a korsó sör is kiesett a kezemből és valószínű ijedtembe úgy neki ugrottam a körmeimmel végig húztam a pofáját, hogy bizony a nyomai bizonyítékai elég sokáig ott virultak, a képes felén. Többet soha nem mert bántani. Közben anyám bőrén spórolta meg a Rákospalotai házat, amit egy az egyben saját nevére íratta. Mikor anyám engemet Deák halála után felszólított, hogy mivel nem voltak elválva a fele házrész őtet illeti. Akkor mi már a Bocskai utcában laktunk elég anyagi gondokkal küszködve. Üzent segítsem az én részemre járó százalékot kifizetni, mert akkor én azt mondtam sokszor gond az is, miből jut egy kiló kenyérre és belefogtunk az építkezésbe, legyen az a negyedrész is a Rózsáé. Soha nem bántam meg. Isten őriz lett volna azzal is közösködni. Itt az élő példa ez a csekélység a dédi lakásának a fele már mennyi cirkuszba volt részem, miatta. Eddig csak a gondom, sőt a bosszúságom volt az egész örökséggel. Visszatérek a múltban öregapám házában eltöltött szép igazán emlékezetes évekre. Emlékeim szerint nagyon szép fiatalságom volt. Úgy szeretetben, mint az anyagiakban szinte minden kívánságom teljesítve lett. Állandó szép ruhák baráti társaságok, a falu elitje közt éltem az életemet. Legjobb barátnőm Szabó Joli az igazgató lánya volt szinte, mint az ikrek örökké együtt voltunk. Igazgató tanító lakásal az iskola épületében volt, a belső udvarban, szép kert közepén. Állandó vendég voltam náluk, minket örökké együtt láttak vagy fordítva nálunk voltunk. Ezen kívül Dömötör Kató (Gyöngyi anyukája lett) piros Zsuzsi, Dömötör Csőre Tóth Gyuszi orvos édesanyja, Csók Vali különösen ő nagyon ragaszkodott hozzám. Állandó jelleggel minden szüretünkön is ott volt. Sót mai napig van tőle egy Bármadasból hozzám írott levele, mert ő ott járt középiskolába. Férjhez menetem után ezek Szentgyörgyön maradtak Dédi megőrizte. Zsuzsi Kató jegyzőkhöz mentek feleségül, Csőri állatorvoshoz, jómagam apátokhoz. A falu intelligenciája nem törődve apám viselt dolgairól engemet befogadott Palcsó Laci bácsiéknál a református pap volt, a faluba! Benkó Gyula bácsi főjegyző állandó jelleggel névnapokra én is mindig hivatalos voltam. Emlékszem egy jó jelenetre Palcsóéknál voltunk nyáron László napot ünnepelni, Fiatalság külön szobában és mindenhol egy családtag volt a vendégekkel. Emlékszem a fiatalságnak a hálószoba jutott velünk Laci bácsi Öreglány testvére volt szintén ott lakott a paplakban. Kínálgatta a finomabbnál finomabb süteményeket. Láttam Joli barátnőmnek az egyik fajta nagyon izlett és bizony jócskán szedegetett belőle! Bejött Margit néni és ő is elkezdett kínálni, egyetek ám Jolikám, ha ízlik. Köszönöm Margit néni már abból kettőt ettem! Erre megszólal Aranka néni: dehogy kettőt, négyet ettél! Lett nagy hahota, Margit néni megjegyezte kiütközik belőle a vénlány természet. Palcsó operaénekes nevelő szülei voltak, mert a rossz nyelvek szerint a cselédlányuk szülte, a tiszteletes Úr közreműködésével, emlékszem ott halt meg fiatalon Szentgyörgyön, de mivel Margit néninek gyereke nem született dicséretére legyen mondva, annyira szerette, mintha saját fia lett volna. Megérte, hogy operaénekes lett belőle 1974-ben Margit nénivel együtt voltunk kórházban ott látogatta meg Palcsó Sanyi én is akkor találkoztam vele, után úgy hallottam, hogy nemsokára nevelőanyja Margit néni is meghalt. Ezekről a dolgokról azért írtam pár mondatot, hogy attól függetlenül, hogy az apám teljesen lezüllött más jelzőt nem tudok rá mondani. A falú krémje jobban mondva az intelligens réteg engemet befogadott, nem nézték az apám viselkedését és nem a szerint ítéltek. Mindenféleképpen szép életem volt, udvarlók jöttek, mentek, válogathattam. Igazán egy nagy szerelmen volt, de feleségül hozzá menni eszem ágában nem volt! Akkor úgy voltunk nevelve az illető vagyonilag hozzánk való-e vagy sem!? Utólag, ha visszagondolok sokkal jobban jártam volna avval azt is tönkre tettem és saját életemet is. Annak sem sikerült a házassága! Robi apósa volt. Testvérével Hermann János anyósával mai napig tart a barátság. Soha nem haragudtak rám. Elfogadták az akkori világ érték rendjét. Vessen követ rám, aki az akkori körülmények közt nem így gondolkodott! Nagyon érdekes az, hogy Bokros vejem dédapja Szalczgruber öregapám jó barátja volt. Akkor a falu alatt lakott Gutai pusztán laktak nagyon is emlékszem a Zörényi névre. Nagyapám örökké vasárnap délelőtt a székét kivitte az utcai kis kapuba és várta, hogy az majd jön, a templomba és minden alkalommal istentisztelet után beinvitálta, jót beszélgettek és mindig egy üveg borral mondván, vigye el ebédre így bocsájtotta útjára! Ő nagy református volt, úgy tudom utána a faddi református egyháznál, mint egyházszolga helyezkedett el. Harangozás stb. elfoglaltságra. Ki gondolta volna akkor, hogy a dédunokája a mi családunkba kerül? Volt még egy érdekes részlet lánykoromról, amit szintén itt megjegyzek. Mai napig jó magam sem tudom mi az igazság, vagy csak mende-monda rosszindulat. Félvállról többször hallottam, hogy öregapámat citrom Ferinek hívják, nagy dolgot nem tulajdonítottam neki, mert általában a faluban sokaknak volt ragadvány neve, különösen a Dömötöröknek. Mérges Esztike néni és Csöri néni apjuknak a ragadvány nevük a bagó Dömötör volt! Mikor már sokszor hallottam igencsak kezdte piszkálni a fantáziámat. Megkérdeztem nagymamát, hogy miért mondják? Azt felelte, mert az emberek nem normálisak. Még jobban piszkált végül Maris ángyihoz fordultam. A kíváncsiságom kielégítése felvilágosításban részesített, mint ahogyan az elején leírtam, hogy dédiöregapám a Ferenci birtokon annak juh állományával együtt az övét is őrizte, rendezte, tehát ott annak a nagybirtok tulajdonosa volt Ferenci nevezetű és annak volt ragadvány neve a citrom különben nagyon gazdag ember volt a nagy Ferenci kastély tulajdonosa, gyerekük nem született, lánykoromban azt suttogták, hogy felesége buzi, és a házvezetőnőjét szereti. Ferenci lány testvére Ferenci Katica az öreg Csók doktor édesanyja volt még emlékszem is halványan rá, magas sovány asszony volt és úgy emlékszem rá, hogy mindig fekete ruhában járt! Csók doktor volt megbízva, а Ferenci vagyon felügyeletével mivel a nagybátyja volt, de az jóval előbb meghalt, arra sem emlékszem, csak a feleségére azt is csak hírből, mert azt soha senki kijönni nem látta a kastélyból, ha arra ment valaki két nagy borjú nagyságú kutya rohant a vaskerítésnek abból már jó magam is részesültem. Az asszony ott élt zárkózottan, a házvezetőnővel. Bejárata oda csak a Csóknak volt. Akkor nekem fogalmam nem volt mi az a buzi?! Dr. Csók nagyon rátarti büszke ember volt, a faluban ellenkezőleg Sanyi fiával szemben az sokkal barátságosabb közvetlenebb volt! Templomba külön padjuk volt, és mint valami főúri bevonulás volt a templomba való bevonulásuk. Sokat járt házunkhoz mivel öregapám szívasztmás volt. Mégis nagyon furcsának találtam, hogy egy szép napon avval állt elő, hogy ő engemet férjhez akar adni és hozza is a vőlegény jelöltet ez volt Koleszár nevezetű birtokos az rendezte az 500 holdas Ferenci birtokot Gerjen és Fadd közt volt, sajátja is 120 hold. Jó magam csak nagyot néztem, mert annyira váratlanul ért, de öregapám teljesen fel volt dobva, mert mindig arról ábrándozott, hogy olyan kerüljön a családba, aki gazdálkodással foglalkozik. Na azután rövidesen Csok társaságában meg is jelentek Koleszárral lánynézőben. Valószínű megtetszhettem, mert rövidesen felajánlotta, hogy öregapám földjét is megmunkáltatja, felküld a pusztájáról 4-5 fogatot és itt is rendet tesz. Na nekem is tetszett a pusztai lét, a hintón járás és a velejáró előnyök jobban, mint a vőlegény jelölt. Azután végleg betette a kaput mikor annyira ragaszkodott a katolikus valláshoz minden áron én adjak reverzálist, mert akkori világban nagyon sok múlott ezen, a papok akkor jobban tudták befolyásolni az embereket. Igazsághoz hozzátartozik, hogy itt Bözsi néniék által megismerkedtem apátokkal, aki akkor hasonló cipőben járt. Állása miatt háború alatt mikor Kárpátalja visszakerült Magyarországra szolgálati ok miatt Nagyszőllősre helyezték az ottani állomásra. Megtetszett néki egy ottani katolikus lány és közölte szüleivel. Öregapátok nagyon megijedt mivel az itteni egyházban presbiter volt, mit szólnak, ha a fia elvesz egy katolikus lányt? Mit tesz Isten vagy a sors a fene tudja. Összetalálkozott öregapátok Bözsi nénivel és panaszkodott néki. Mivel Bözsi néni is református volt, megkérte nem tud-e egy rendes hozzájuk való lányt, a Pista fia részére? Bözsi néni mivel mindent tudott mi zajlik körülöttem, rögtön elővette házasság közvetítő szerepét és a legjobbat, legszebbet ecsetelte, ha a Székely gyerek bemutatásra került. Ugye a jó család a vagyoni helyzet az iskola végzettség, és csinos is volt Apátok. Ezek szerint én lettem a felesége. Semmi baj nem lett volna, ha nincsen a háború és főleg háború után nem kerülünk ide Szekszárdra! Az ő családja és a miénk egy teljesen külön világ! Ha innét távol maradunk biztos vagyok abban, hogy át tudtam volna apátokat nevelni! Vissza került a szülei környezetében, teljesen átvette azok szokásait, modorát és persze közre játszott a kulákság szerinti megítélése, állása elveszése minden értékünk szintén elvesztése Kassán maradt három szobabútor tartozékával az én odavitt nem mindennapi szép stafírungom, mert bizony akkor a lányokat egy életre ellátták fehérneművel, értsd alatta ágynemű, abroszok Igencsak mindenből kierőszakoltam magamnak a lehető legszebbet és legtöbbet. Visszagondolok öregapám dörgedelmére igencsak igaza volt, beismerem! Nem csoda, ha megsokallta az erőszakosságaimat, mert azért nem lehetett mindent előtte eltitkolni. Rá is ért más dolga stb. nem volt, mint figyelt bennünket őtet is sokszor megsértettem a nyelvelésemmel. Oka volt arra mikor az esküvő után úgy búcsúzott tőlem. Pista fiam vigyázz mert ha nem vigyázol a fejedre ül! Visszatérve Koleszárra a vallás ürügyén az útját kiadtam. Tudtommal Csók úr miatt neheztelt a családra. Mi oka volt erre a házasságközvetítésre nem tudom. Szóbeszéd igaz volt vagy, sem már a citrom ragadványnév nem tudom, nehéz is lett volna az igazságot kideríteni. Nagyanyám szerint szemen szedett hazugság volt! Aki nem hiszi járjon utána azt szokták ilyesmire mondani. Háború után úgy hallottam, hogy Koleszár mivel minden vagyonától megfosztották, felakasztotta magát. ugyan ott is jól megjártam volna! Visszatérek Madács dédanyámra ő nagyapámékkal volt szegény nagymamával békességben anyósával a sógora két gyerekével, anyámmal végül velem, Rózsával, Deákkal mindannyian az ő vagyonára támaszkodtunk. Igazán nem is csodálom, hogy sokszor kitört, drága jó nagyanyám volt az egyedüli, aki úgy szeretetben, mint anyagilag tartotta a lelket a családban. Magam részéről annyiban tudtam meghálálni, hogy mikor combnyak törése lett az itteni kórházban deréktól lefelé gipszbe tették és mikor a kiadására került sor ott voltunk anyámmal együtt és fellett néki téve a kérdés hová akarja, hogy vigyék azt mondta Etelkám hozzád akarok menni! Így szegény haláláig nálunk feküd a Bocskai utcában. Akkor helyzetekben combnyaktörésből Senki nem gyógyult meg! Belehaltak. Meg volt beszélve az orvossal, ha olyan állapotba kerül, hogy eljött a vég, akkor még élve haza visszük, mert egy halott szállítása nagyon sokban került volna és utánjárásba. Mivel a családi sírbolt Szentgyörgyön volt. Elmentem este Székely öregapádékhoz, hogy legyen szíves a kocsiját odaadni, mert bekövetkezett a helyzet, haza kell szállítani. Mi lett a válasz? A lovaknak másnap dolgozni kell menni, nem lehet, hogy éjjel minket fuvarozzon Szentgyörgyre. Lehet gondolni mennyire kétségbe estem. Végül Klézli Böske zenetanárnő apja könyörült meg rajtam. Este a kocsira dunyha közé hátul holdvilágos éjjel, annak az egy lovával bandukoltunk a kihalt országúton Szentgyörgy felé. Éjfél körül értünk oda. Elmentek Csók doktorért, aki dicséretére legyen mondva azonnal odajött és gondolom morfium injekciót adott és szegény akkor lecsendesedett és nemsokára meghalt. Ezt sem tudtam soha megbocsájtani, a Székely családnak. Megint csak visszatérek a Csók famíliára a faluban az elsők voltak abban a szép kúriában. Mivé lett! Ha Csók ezt látná, menten visszamenne a sírjába. Mivé lett az előkelő család? Jó magam is elszörnyülködöm rajta. Szinte lezüllött az egész előkelő família. Úgy tudom Vali is már régen meghalt, családja nem maradt. Visszatérve Madács dédanyámhoz, Szalcz nagymama nagyon sokat mesélt nekem annak idején róla, mert együtt laktak. Elmesélte, hogy korán árva kislány édesanyja fiatalon meghalt, Apja újra nősült és a mostohája nem szívelte! Lehető minden gonoszságot véghez vitt vele! Éheztette, verte még azt is megcsinálta, hogy vasárnap reggel megmosta a fejét és vizes fejjel kényszerítette, hogy templomba menjen. Megfogadta, hogy ha jön valaki, aki feleségül veszi nem bánja, ha púpos sánta vagy öreg is lesz, csakhogy onnét történt, hogy Szalegruber déd öregapánk szintén özvegy lett és elvette a nálánál legalább húszegynéhány évvel fiatalabb Madács Annát. Anyám sem emlegette soha az apai ági nagyapját, mert gondolom az jóval előbb meghalt feleségénél mivel sokkal idősebb volt. Kereszt nevére én sem emlékszem, valami rémlik Mihály vagy Imre volt. Sírja a szüléével együtt fehér márványkő felirattal a temető szélén volt. Tudomásom szerint Nagymamán kívül senki sem járt oda. Mérgesné Esztike édesanyjával Anyám még halottak napjára vitt koszorút. Fénykép azokról nem maradt, mert akkortájt még nem volt fényképezés. Ennyit erről az emlékeimről. Visszatérve lánykori színteremre. Kérő, udvarló akadt bőven. Berényi Józsi szintén falubeli fiatalember is kinézett magának. Mi a csudát evett rajtam mai napig nem tudtam megfejteni. Szegény gyerek lévén hatan voltak testvérek az állam vagy jobban mondva a község tanította. Kitűnő tanuló volt papnak készült Debrecenbe járt a teológiára háború alatt ott a nagytemplom lelkésze lett Szentgyörgyön is otthon létekor szokott prédikálni Palcsó Laci bácsi helyett. Nagyon szépen tudott, de én soha nem voltam álszent, vallásos nagyon jól tudta, de legalább öt éven keresztül leveleztünk. Hiúságomnak nagyon tetszett, de mikor kijelentette, ha ő megnősül annyi gyerek lesz amennyit az Isten ád. Na gondoltam magamba nekem ez elég egy életre. Bizonyára hallotta a körülöttem terjengő eseményeket, a következő levelet kaptam tőle. Szavát visszaveszi nem tudtam mire mondja Szalcz öregapám szerint évekkel előtte őtet megkérte, hogy néha jöhessen hozzánk mert néki velem szembe komoly szándékai vannak. Nagyon tisztességesen viselkedett, inkább, mint barát, nem, mint egy udvarló. Levélben kérte küldjem vissza a leveleit és nagy felkiáltó jellel, ám menj férjhez! Nagyon rövid időn belül be is következett és a hasonló felkiáltó jellel, apátokkal történt eljegyzés után! Vele tudattam legelőször Debrecenbe küldve az eljegyzési értesítést. Ám férjhez megyek! A kártya szerint Simon Etelka és Székely István már tiszt jegyesek. Gratuláció nem érkezett, de mikor első alkalommal hirdettek a templomba ott volt. Nagy hó volt, vasútállomásról Paksról a nagy hóban, gyalog jött Szentgyörgyre. A templomba Joli barátnőm állandóan lökdösött, hogy nézzem, ott ül szembe a Józsi és felénk néz! Emlék maradt tőle az a szép bőrkötéses zsoltár, amibe szép idézetet írt számomra. Marica révén tűnt el mikor az konfirmált ellopták tőle! Gondolom Maricának az is úgy maradhatott meg, mint Csok Vali levele. Nem vittem magammal dédi megőrizte. Na aztán avval házassággal is jól beválasztottam volna. Állítólag két έν múlva megnősült, a debreceni nagytemplomba lett lelkész forradalom alatt valami olyan beszédet mondott, hogy forradalom leverése után állásából menesztették és valami nagyon kis lélekszámú egyházhoz került. Hat gyermekük született, de olyan nyomorúságos körülmények közt éltek, hogy mikor a legidősebb gyerekük érettségizett a falusiak adtak pénzt arra, hogy vegyenek néki egy rendes ruhát. Anyám szerint a felesége külső megjelenésre hasonlított hozzám egy vasúti váltókezelő lányát vette feleségül, az is nagycsaládból származott. Úgy hallottam felesége jó pár év előtt meghalt. Rendszerváltozás után rehabilitálták. Interjú jelent meg tőle a Tolna megyei újságban jó magam is olvastam el is tettem egy darabig a cikket, de hová dobtam azóta nem tudom. Gyereki mind kitűnő tanulók voltak és mind diplomások lettek. Újságban nyilatkozta. Állítólag még ő is nálam két évvel idősebb. Visszatérve anyám Deákkal kötött házasságára, szerencsém volt, hogy ott volta, a nagyszüleim, mert különben nem tudom mi lett volna az én sorsom is a hülye ember mellett? Saját gyerekét nem szívelte, mint már említést is tettem róla. Rózsa pár hónapos korában élet-halál közt volt furunkuszai lettek a fenekén, gennyes daganatok vért kellett néki adni saját apja nem adott, nem látogatta, a kórházban. Állítólag hetek múltán annyit kérdezett a macska él-e még? Velejéig gonosz volt! Rózsának az egyik fél feneke kisebb és nagyon is látszanak a műtétek nyomai. Sokat volt utána Szentgyörgyön rám és nagymamára bízva. Nagymama szerette, öregapám ki nem állhatta, lehet az apja miatt, én ugyan a pártfogásom alá vettem, na azért, néha én is jól fejbe kólintottam, vagy azért, hogy valamit nem úgy csinált, ahogy kellett volna, vagy éppen olyan volt a hangulatom. Rózsa mindig emlegeti, hogy mikor tőlem járt iskolába soha nem vette észre, hogy valamiben megrövidítettem volna! Értsd ezalatt, a kosztolást, akármilyen szerény is volt mindenki igazságosan részesedett belőle! Na azért voltak kisebb nagyobb események. Anyám vett Rózsának egy szép fehér szandált, Rózsa nagyon is megkímélte, na de hát én beleestem, a csábítás bűneibe. Mikor iskolába volt én meg felhúztam a féltve őrzött fehér szandált és grasszáltam benne, a városban. Mit tett a rossz sorsom? Kivel futottam össze a korzón, mint Rózsával, aki szembe jött velem, a szentgyörgyi barátnőivel együtt. Lábai földbe gyökereztek szemei háromsorosára nőttek! Addigra az én lelki világom is helyre billent, mire Rózsa dühkitörése rám zúdult eképpen: „Eta te az én szandálomba vagy!!!?" Na mondván én megnyugodva Mit képzelsz te, kutya van a világon?" egy tarka Na, azután sietve igyekeztem haza, hogy az utcán járás nyomait minél előbb eltüntessem. Na hát kisebb nagyobb epizódok lejátszódtak. Kértem egyszer Rózsát főzés közben adja oda a kredencből a köcsögöt, amibe a törött paprikát tartottam. Ránéztem kivette a köcsögöt ujját széjjel tárta és az egész a köre zuhant, köcsög cserepekkel együtt. Ráripakodtam. Mit csináltál? Mondta: mintha valaki azt súgta volna neki, ejtsd el! Jó sztori volt, rózsa mindig szerette magát díszíteni. Egyszer mondja: Eta nincs néked valami jó napozó krémed? Mondom: van. Elővettem apika bakancs kenő faggyú krémjét és nagy szeretettel átnyújtottam, de amikor a napfény felolvasztotta a birka faggyút és az illata is terjengett akkor derült ki a turpisság! Ez a Bocskai utcában történ. Rózsa apja akkor mikor jött a nyilas rendszer a fene tudja hogyan keveredett nyilasok közé, tény, hogy lerendezte menekülnek, jöjjenek érte, mert velük tart. Mi lett a vége! Amit elástak a polyvásba értékeket, a háború vihara miatt, hogy maradjon is valami, mert bizony a háború a felforgatás és értékek tönkretétele volt. Ahol a front végig vonult igencsak kifosztották a lakosságot. Dédi visszament előtte Pestre ott hagyott holmijúikért nem gondolt arra, hogy a front előbb eléri Szentgyörgyöt mint ő haza tud jönni. Sajnos nem így történt, már Paksról gyalog indult haza mivel az utolsó vonattal tudott hazajönni. Mesélte rémes volt az útja, katona holttestek felvonulás közepette jött éppen mire a felső faluvégére megérkezett éppen egy szovjet katona no 3 magyar katonát végzett ki! Pisztollyal. Dédi azt is mesélte, hogy akkor ért oda egy szovjet tiszt meglátta és a katonanőt egészen a templomig puskatussal ütlegelte és vészesen ordítozott a nővel. Dédi nem tudta korábban mi történt mivel közel volt az otthonához, az ijedtség! Vajon mi történt az otthon hagyott családdal? Nagypapa nagymama Rózsa ott voltak ijedten összerezzenve, de a drága férjének hűlt helye. Akkor mesélték megdöbbenve, hogy Deák mielőtt elment kibontotta az elásott holmikat és nemcsak az ő holmiját, de Dédi arany ékszereit, saját pénzét, betétkönyvét, mindent magával vitt, még a kerékpárját, írógépét is. Azért tudta mind ezt megtenni, mert akik érte jöttek egy teherautóval érkeztek! Emlékszem anyám arany holmijára, szoktam nézegetni egy kis faládába tartotta. Nagyon tetszettek a vastag aranyláncai, volt három és nagy medállal akkori divat szerint fényképeket lehetett belehelyezni és egy nagyon szép nagy négylevelű lóherés. Kidobálta amikor kiszedte az elásott fehérneműk közül és azokat meg széjjel szórta, gyűrű volt legalább nyolc darab egy nagyon tetszett nekem öt vékony gyűrű volt egybefogva és piros kis rubin kövek voltak bennük. Szegény nagymamának már ideje nem volt, hogy rendesen visszarakja, behordta a hálószobába és a szalmazsákok alá rakta! A vége az lett, hogy az ott lévő rengeteg orosz katona elosztogatta kapcarongynak és a csizmájukba rakták. Mesélték, hogy nagymama könyörgött, ne hagyj itt bennünket ebben a nagy bajban, ha velünk nem, de legalább a lányodra legyél tekintettel! Elment úgy, hogy talán azt sem mondta Isten velük! A sors nagyon megbüntette ez hazajövetelekor derült ki. Egy rongyos katonaruhába csupaszon jött haza! Állítólag mikor német országba értek ott elütötte valami amerikai teherautó, kórházba került, persze mire kijött semmije sem maradt. Persze ott maradt, állítólag semmit nem segített az volt a mondása + Ő úriember volt és az is marad! Kérték, legalább vágjon fát, azt sem, de minden reggel tornázott és egy nagy vaskalapácsot emelgetett. Anyám sokszor nem adott neki ebédet, de szegény jó nagymama a kamrában dugiba megetette! Nyugdíja elveszett, dolgozni nem volt hajlandó így azután anyám megunta és elzavarta. Állítólag egy ideig Dunaújvárosba és Pesten kénytelen volt dolgozni. Házába lakók költöztek, nem engedték oda menni. Kénytelen volt egy múltbéli úri család villájában meghúzódni, mivel azok is attól féltek, hogy idegen emberek elveszik az otthonukat. Halála után azok értesítették anyámat, hogy meghalt rákba az utcán esett össze és a zsebébe volt harmincezer forintról szóló betétkönyv és azok olyan becsületesek voltak, hogy oda adták anyámnak az a Rózsának. Ebből a pénzből vették meg a patak partján a Tóth néniék kis házát. Akkor derült ki, hogy a Rákospalotai házat egy az egyben a saját nevére íratta. Közjegyző világosította fel anyámat, mivel nem voltak elválva, a fele anyámat illette, hiszen rajta spórolta meg, havi negyven pengőt adott néki és ezzel szembe minden Szentgyörgyről ment! Visszaemlékszem volt, egy jó jelenet! Minden héten ment a 20 kg kosár Pestre, másik-héten jött vissza az üres. Cigány macán néni vitte a postára a tele kosarat drágasággal én mentem mellette feladni! Szegény jó nagymama mindenre adott pénzt már érteni kell alatta, az új ruhákat, mert akkor az volt a divat, minden vasárnap új ruha. A bemutatás a templomba volt (Már aki tehette!) Közéjük tartoztam. Gondolom nagyapám már unhatta csak még a véleményét nem nyilvánította ki! Figyelt! Nagyanyám azt mondta az üres kosár visszaérkezésekor, hogy szóljál öregapádnak jöjjön ki, de addig bele pakoltuk az újonnan vásárolt holmikat! Gyere ide apja! Nézd meg mit küldött Etelkának, az anyja Pestről! Mintha most is látnám! Öregapám bottal tempósan kiballagott belenézett a kosárba, megfordult ezen szavakkal: Tudom, ismerlek benneteket és visszaballagott a helyére! Visszatérjek a Deák örökségre anyám írt ott laktunk akkor még a Bocskai utcában, hogy a negyedrész, ami valamikor engem illetne segítsem az én részemre lévő százalékot kifizetnem mert ő nem bírja! Persze én sem tudtam akkorijában kezdtünk az építkezésbe, egyedül én dolgoztam, a sajtpincébe, sokszor egy kg kenyérre valónk sem volt. Hász aki ott volt főnök elküldött autóval vagy sajtot vinni vagy hozni, így meglett a harmincegy forint napidíj, ami részemre nagy áldás volt! Igaz nagyon nehéz fizikai munka huszonöt mázsa sajtot hatosával a trappistákat vagy fel vagy ledobálni. Visszagondolva, hogyan is bírtam mikor lánykoromba igencsak meg voltam kímélve, semmi nehéz fizikai munkát nem végeztem, amit csináltam azt is kedvemből és nem kényszerből tettem! Visszatérjek Deák gyászos végéhez. Végrendeletbe meghagyta, hogy halála után a szentgyörgyi kriptába legyen temetve! Végakarat szerint meg is érkezett, a ház elé a fekete hullaszállító autó. Anyám nem lévén otthon Mérgesné Esztike anyjával téeszbe voltak dolgozni, és Esztike futott eléjük, a templomig, hogy mondván siessenek keresztanyám Mert meghozták keresztapámat Pestről. Ezt már én gondolom, hogy a félkörnyék oda csődült a nem mindennapi falusi látványba!? Na, de anyám sem igen szokott a fejére esni. Elküldte ide Szekszárdra a lányához, az örököshöz, temettesse el az. Rózsa akkor a Kossuth Lajos utcában lakott és a drága apja végső soron az alsó temetőbe került a Sárközi család sírjába. Itt megjegyzem egy időben Rózsa állandóan sírhelyet keresett a saját részére, mert azt mondta, nem akar a gazemberek közt nyugodni. Azóta mostanában nem beszélt erről a szándékáról, úgy látszik más elfoglaltságai vannak. Sárközi hasonló jómadár volt, elitta a fizetését, elitta a pénzt, amit anyámtól kapott amikor kezdték beszélni, hogy Csámpa pusztán atomerőművet építenek, a Csámpán lakók szívesen vették az úgy mond paksi réten fekvő földjeinket. Anyám örült, hogy a földektől megszabadult. A Csámpa pusztaiak meg akkor már nyilván tudták, hogy a kisajátításért jó pénzt kapnak. Ezek szerint nekünk is van részünk az atomerőműből, mert részben a mi földjeinken épültek! Szép kis emlékek! Anyám az érte kapott pénzt elosztotta, mi abból kezdtünk építkezni. Rózsa rábízta az urára, tegye a bankba, és az apránként eliszogatta. Mire a Rózsa telket akart venni már csak tíz forint volt a betétkönyvbe a huszonhétezerből. Akkori viszonyokban igencsak nagy pénznek számított, ha jól emlékszem 3.60 forint volt egy kiló kenyér 1953-ban történt, mert mi 1956. októberben pont a forradalom kitörése előtt egy héttel költöztünk ide a Klapka 7-be. Apátokat 1947-ben a Szekszárdon történt állásából elbocsátották és a sok hülye politika és Székely öregapátok hozzá állása. Józsi fia a Rákosi rendszerben ott hagyta az apját, a gazdaságot mikor nagy baj volt. Szinte minden jövedelmet elvett a sok fizetésadó. Jómagam akartam, hogy elhelyezkedjen. Székely öregapád állandóan lebeszélte „Ne menj édes fiam, ne dolgozz a kommunistáknak, mert úgyis megváltozik a helyzet! Persze mert az érdeke ezt kívánta, megvolt az ingyen cselédje, mert a Jóska fia mikor bejött a rossz helyzet, aki a gazdaságban maradt mikor jöttek a nehéz évek, rögtön cserbe hagyta az apját és elköltözött a Mátyás király utcába, a felesége házába. Akkor ment vissza a szülői házba mikor a helyzet stabil lett. Öregapád hozzá tartozik az igazsághoz mikor bajba volt a földjei miatt, mert az aranykorona értékben kellett fizetni a sok pénzt! Íratott apátokra földet és a szőlőt, hogy kevesebb aranykoronája legyen, de mikor a helyzet stabilabb lett szőlőt visszakövetelte apátoktól, de az nem volt hajlandó visszaadni, úgy egy ideig meg is romlott a viszony közöttük. A föld azért jó volt az nem is kellett néki vissza. Tehát abból lett lisztünk, krumplink és Szentgyörgyről minden évben kaptunk két-három kis mangalica süldőt, meghizlaltuk lett húsunk is és tudtam tartani baromfit, kacsákat. Kacsák egyszer egy reggelre a három darab tömlőbe tartott kacsának csak a törzse maradt, mert apátok csinált a házukra olyan ajtót, hogy ne vizezzék össze magukat lécekből volt és előtte a vízzel telt vájújuk volt ott nyújtották ki a fejüket úgy ittak ez is lett a vesztük, valami rohadt féreg mind háromnak reggelre leharapta a fejét. Jó magam is majdnem elájultam mikor reggel mentem, hogy megtömjem őket. Ezek szerint azért nem koplaltunk, csak pénzünk nem volt. Tartottam albérlőt (Aranka Palocki Iván gazdatiszt) abból volt addig egy kis pénz még Elmentem 1953-ban a Sajtpincébe dolgozni. Oda is úgy tudtam bejutni, hogy egy szentgyörgyi unokatestvérem férje vámtiszt volt és export szállításkor Pécsről idejárt és aludni nálunk szokott, az idő alatt ő protezsált be Hászhoz. Tehát akkor már kicsivel több pénz lett. Apátokat Miki apja és Janő nekem Janó felesége Margit jó barátnőm volt együtt dolgoztunk a tejüzemben, vagyis a sajtpincében. Az igazság az, hogy Janó és Dajka felajánlották a helyi KTSZ-ben egy raktárosi állást, örömmel fogadtunk, de nem sokáig volt ott mert egy barátja Snejder Jóska nevezetű, mint Okisz ellenőr jött Pestről a Ktsz-ben ellenőrizni. Ott látta meg apátokat és ráförmedt „Nem szégyelled magadat itt méred a ragasztót és a vegyszereket? Mikor Pesten az Egyetemen te mindig többet tudtál, mint én?!" Snejder Jóska kakasdi volt Cseri Dodó férjnek nagybátyja. Állítólag apátok azt felelte, ha te jobbat tudsz részemre intézkedjél. Azután az meg is tette! A festő és építőipari KTSZ egyben volt és akkor annak a nyomására külön választották, így lett apátok haláláig a Tolna Megyei festő KTSZ főkönyvelője. Úgy, hogy az is temettette el. Nekünk csak a papot kellett fizetni. A sírhelyét meg én vettem Domonyai Mancika édesanyjától. Mindig csak vissza kell mennem a múlt történéseihez. Hiába is panasznak említeném megtörtént 1943-ban kértem apátokat, rendeljen egy vagont és az értékesebb holmijúinkat küldjük el Szentgyörgyre, ott már le volt velem levelezve, csak a paksi állomásra kellett volna küldeni és onnét kocsival vitték volna Szentgyörgyre, hely is lett volna számukra és akkor, ha ez így történt volna nem kellett volna az életünket Herman házban teljesen az ő jóindulatukra bízva kezdeni. Ők fogadtak be bútor ágynemű edény, sőt Bözsi néni jóvoltából ruháink is lettek, mert ő háború után Takácsnéval bekerültek valami Ujra csomag elosztásához. Onnét zsákszámra hozták éjjel a pincesoron a sok ruhát. Tartott ez addig, míg valaki meg nem irigyelte és így lett vége! A varrás is úgy történt, hogy Klári néni barátnője volt Berényi Bözsi, Berényi Mária néni sógornője valami Trauberné lett és az járt oda Bözsi néniékhez és szabta át a ruhákat. Így jutottam én is újra ruhákhoz, mert sajnos minden holmink Kassán maradt odaveszett. Köszönhettem apátoknak, mert kijelentette amennyibe holmikat akarok haza küldeni akkor pakoljak és a gyerekekkel együtt én is menjek! Nagyon sírtam és gondolkoztam nem akartam, hogy rám is azt mondják Na lám ez sem különb az anyjánál, ez sem tud békén maradni! Mindenünk elúszott főleg ennek köszönhető! Visszatérve Bözsi néniékre sokat köszönhetünk nekik, teljesen ingyen bérmentve, sőt még tüzelőt is ők adtak kivéve, ha apátok egész nap a Székely háznál dolgozott egy-egy zsák csutát hozott oda a vállán. Pincéjükben volt sok porszén, padláson rengeteg papír, újság stb. mivel Bözsi néni férje Kaufman bácsi a nyomda üzemvezetője volt! Apátok megvizezte a porszenet, papírzacskókat csinált és úgy tüzeltük a kályhában! Zsazsa mikor te 1946-ban születtél, hogy ott a nagy emeleti szobába majd az Isten hidege vett meg! Tisztába tételed a dunyha alatt történ. Öreganyádnak, ha az udvarában száz baromfi nem szaladgált, akkor egy sem! Kikerültünk a kórházból, Apádtól küldött egy fél kerek kenyeret és egy félbevágott tyúkot nekem kellett megfőzni! Teheneik voltak fejték soha nem kaptunk tőlük egy liter tejet sem. Mikor ott laktunk hozzájuk közel akkor is, ha, szükségünk volt tejre, a csarnokból hoztuk. Négy-öt nagy disznót vágtak ott segítettünk egész nap, igaz a vacsorán ott voltunk, de kóstolót egy kis süteményestálra rakott öreganyátok mindenből egy pici falatot, ami a pici tányéron elfért! Itt most ugrott be emlékeim közé, hogy mikor felvidéken laktunk Székely öregapád, többször jelezte, küldik a disznótoros csomagot, jó is lett volna, mert 1943-ban igencsak kezdődtek a húshiányok, a háború vége felé. Tehát nagyon vártuk az ígért csomagot. Meg is érkezett egy kilós deszka kis élesztős láda mikor megláttam azt hittem a szemem világa veszett el! Apátokkal akkor volt az igazi első összeveszés, mert nem tettem lakatot a számra és minden rájuk illő gondolatomat a fejéhez vágtam. Akkor is mindenből egy falat, hogy nem szégyenlették postára adni!? Tovább folytatódott ez a csúf fukarság végig vitte szinte az egész életünket Talán ti is emlékeztek arra, hogy apátok hét számra apjáéknál dolgozott, azért, hogy enni kapott. Öreganyátok egy este küldött egy kicsi kosárban mindenki részére egy fej szőlőt. Megmondtam apátoknak máskor egy fejet sem hozzon, mert akkor nem látjátok és nem is kívánjátok. Soha egy tányér süteményt, vagy valami főzött ételt adtak volna, Bözsi néniék a szűkös kosztjukat is megosztották velünk. Sokszor csak sóba-vízbe krumpli leves volt, de Klári néni felkiabált az emeletre, gyertek enni kész az ebéd! Körül ültük a konyhába a nagy asztalt és együtt ettünk szőlő, gyümölcs volt bőven. Bözsi néni reggelente fogott egy szatyrot és meghozta kenyeret is. Igaz, lapos volt és fekete, állítólag a katonáknak sütötték! Hogyan jutott hozzá mai napig titok, a számomra, tény, hogy kenyerünk is lett! 1947-ben itt a vasúttól apátokat elbocsátották, hogy mint volt utána, hogyan kerültünk a felső utcára Horváth Gyuriékhoz, nem tudom. Azt tudom, hogy Székelyék nyáron elvittek a Csörge tó közelébe lévő földjükbe aratni és első alkalommal elájultam. Alig tudtak talpra állítani Szentgyörgyről is jött segítség, már ahogyan az akkori szegénységükből tellett. Akkor jött hozzánk lakni Rózsa és járt tőlünk a kereskedelmibe, egészen addig, míg az apja állása, múltja és öregapám kuláksága miatt ki nem ruták az iskolából. Így csak esti tagozatban tudott leérettségizni, és végül elhelyezkedett, először a húsiparihoz, utána a tejiparihoz. Ott szedte össze a nálánál fél fejjel alacsonyabb és alkoholista Sárközit. Beszélni sem lehetett vele, titokban esküdött meg és koszton nálam volt, de mivel a Bocskai utcában, ahhoz a tulajdonoshoz tartozott a mi lakásunk fölött lévő 5 db szoba konyhával a ház és ott vettünk ki néki egyet mivel Szentgyörgyön is nagyban dúlt a gazdagabb emberek üldözése. Szegény jó nagyanyámat is börtönre ítélték, úgy úszta meg, hogy a lába kitört nálam feküdt és rövidesen meg is halt. Anyám hozzánk menekített több mindent azért kellett lakás, a Rózsa részére oda és részben hozzám az én ebédlőkredencem is annak a hozadéka. Nagyon sok minden Rózsáé lett, az egész hálószoba az ebédlő többi darabjai ágyneműprés, gazdasági felszerelések stb. Nagyon nem jó ezekre az évekre visszagondolni. 1960-as évek után a Kádár rendszerbe kezdett a helyzet javulni. Igaz sokat kellett dolgozni, hogy újra normális körülményeink legyenek. Megjegyzek egy-két esetet mi volt! Az első televíziónk a Duna úgy lett, hogy nagyon kellett volna a két lány részére télikabát! Kérdés fel lett téve szüret után, mert akkor a szőlő eladásából némi pénzhez jutottunk. Télikabát vagy tévé? Tévé lett, a döntés, az egész utca idejárt esténként tévét nézni! Később az is előfordult, hogy Tóth néni Hejcman néni éjfélig is itt aludtak, a székben jó magam lefeküdtem, de apátok ezt nem tudta megtenni, mert mikor felébredtek ki kellett őket engedni és utána tudott csak lefeküdni. Mikor elege lett azt mondta nekem szó szerint „Úgy valagba rúglak a vén barátnőiddel együtt, hogy egyből kirepültük az utcára!" Mit volt mit tennem, Tóth nénit nem akartam elveszíteni, sokat jött segítségemre, gyümölcsöt hordani, kötözni, befőzni segített. Tehát utcaajtó kulcsot És utána hazament az ajtót bezárta. csináltattam részére egy mikor jól kialudta magát, Így apád is én is Tóth néni is aludt gondolom, aki előbb ébredt az zárta el a televíziót. Lányoknak is kevés ruhájuk volt, Maricának talán egy sötétkék szoknya és két kis fehér blúz, de maga mindig szépen rendbe tartotta és kimosta kivasalta, csinosan ment iskolába. Zsazsikám akkor nem volt annyira precíz, mint most! Marica évekig hordott egy sárga aktatáskát az iskolába, Zsazsika örökölte és első nap szakad füleivel jött haza, jól fejbe vágtam, ezen szavak közepette! Testvéred négy évig megkímélte, te az első alkalommal tönkre tetted?! Utána megbántam, szegény a jól lestrapált táskát kapta meg! Na azután egyéb dolgok is történtek! Zsazsika cipőjének csak az elejét tisztította ki a hátulja sarka sáros maradt. Mire rájöttem, mert én reggel 6 órára mentem dolgozni és bizony szegények igencsak magukra maradtak különböző megbízásokkal általam. Be kellett szegény Zsazsának megmutatnia magát a munkahelyre itt ez a szélső tanya volt a Töttösék mellett, ott volt a Sajtpince raktára, rám volt bízva az áru elosztása küldése. Zsazsikám beállt az ajtóba, mondtam: fordulj meg! Haza zavartam, hogy hátul is pucolja ki a cipőjét. Végig bőgte a lépcsőt, hogy elkésik. Idejárt a Babitsba, de azután szépen rendeződtek a dolgok. Apátok mikor megkapta a fizetését hónapokig nem adott egy fillért sem. Elnéztem, gondoltam örül, hogy végre néki is van pénze, majd odaadja! Na de hamar kitört a botrány! Török Annus barátnőmnek a férje egy életen át nem adott pénzt a feleségének, az a saját keresetére egy kis varrás stb. volt utalva. Mit tesz a sors? Édesanyja és anyósom egymás mellett árultak a piacon és ott mondta Zsuzsa néni anyósomnak hallom a Pisti sem ad pénzt az Etelkának? Nem hát felelte, mert az Eta kezéből kifolyik a pénz! Lehet képzelni, mit éreztem, mikor ezt megtudtam. Megmondtam, amennyiben ezt gondolod, nem vagyok köteles tégedet és a gyerekeidet eltartani és bemegyek a vállalathoz és kitálalok! Persze eszem ágában sem volt! Három hónap kellett hozzá, hogy megtörjön maga főzött, mosott és felajánlottam felezzük le a lakást, éljen külön. Szent elhatározásom lett, ha nem változik, útjaink elválnak mivel elég nyomorúságban volt részem mellette, de azért a gyerekeimet néztem. Végre megtört, szalaggal együtt letette a fizetését, csak a prémiumokat hagyta magánál. Mennyi volt, soha nem kérdeztem, de abból vásárolta a szép könyveket és zsebpénze is volt! Itt kell azt is megjegyeznem, hogy apja, részben kizárta az örökségből, köszönhette saját magának, mert azokhoz járt engemet állandóan gyalázott napszámosaik előtt végig hallgatta, hogy engemet csak úgy emlegettek gúnyosan, hogy az úri naccsága! Ellenkezőleg a nagy műveletlen buta testvére, aki a szüleinél állandóan azt a fél hülye feleséget dicsérte, olyan ügyes, olyan jól főzni, és pénzt beosztani, mint az ő felesége még egy nincsen a világon. Közbe úgy ordítoztak egymással, mint a cigányok! Igazság kedvéért le kell írni (én csak Böhölinek hívtam apátok testvérét) Böske annyi botrányba keveredett, a fél város azon csámcsogott, a temető alatt is volt Székely szőlő, azt meg a Műszergyár részére lett kisajátítva. Elment reggel a Böske cseresznyét szedni és állítólag kis katonák meg akarták erőszakolni. Annak idején Kaposvárra járt, a katonai ügyészségre. A Sári lány az nem a Jóska lánya, Domonyai Manci néni mai napig meséli, hogy szintén az 8 édesanyja és Böske egymás mellett árultak, a piacon, oda ment Sári Mancika édesanyja megemlítette, ebben a kislányban nincsen semmi Székely vonás! Böske azt felelte nem is a Jóskától van! Mátyás király utcai Ballasa nevű szomszédjuk eljött hozzánk a Bocskai utcában, hogy én mondjam, meg Székelyéknek, ha a Böske egyedül van, állandóan odajár a Jóska katonabarátja és a két lánynak pénzt adnak cukorra és hogy legyenek őnáluk, már Ballasáéknál. Mondtam: eszembe sincsen, ha őket izgatja mondják el ők! Sokat járt még nálunk is az vágta a disznókat (Sári apja). Magas elég csinos szőke ember volt Béri-Balogh utcában valami kovácsmester voltfelesége egy kövér szakácsnő nem ismertem, gyerektelenek voltak. Sok mindenről már nem tudtam. Apósom mikor kijelentette, hogy hogyan akar végrendelkezni, és mivel apátokat taníttatta, úgy legtöbb örökséget a Jóskára hagyja még, a tanyából is kizárt, akkor építette apátok a szőlőbe azt a fa tákolmányt. Anyósom halála után öregapátok ide üzent, hogy menjek el, mert a Böske majd elosztja a mama hagyatékát. Visszaüzentem, amit az a fél hülye már kiválogatott, selejtet is tartsa meg magának. Utána hallottam, hogy mama sok holmija a Múzeumba került, többek közt a Felső utcai parasztasszony barna bársony ruhája. Láttam mikor ott voltam ki volt állítva babán a Múzeumba. Mancika néni akkor ott dolgozott a Múzeumba pénztáros volt és az fizette mindig ki az odavitt holmik árát. Többet összeszedett huszonötezer forintnál. Apátok nagyanyjának Szeremlei Zsófiának is bekeretezett üveglappal ellátott koszorúját is eladta, mert régen szokás volt megőrizni. Koca Sári néni komaasszonya volt arra lakott és kérdezte tőle, hol jártál komaasszony? Akkor laktak a Mátyás király utcában, Böske azt felelte, itt voltam ezeknél a vén francoknál! Közbe mikor én is láttam, simogatta őket drága papa, mama. Saját gyomrom ezt nem vette be! Azután apósom is megkapta a magáét mama halála után Böske a kórházban takarított és én mikor sokáig ott feküdtem a tüdőosztályon egy szobában voltunk. Müllerné nevű idősebb asszonnyal Tolnai volt a menye szintén ott volt nővér és azon az osztályon, ahol Böske takarított. Látta a táblán, hogy én is Székelyné vagyok, nem vagyunk-e rokonok? Mondtam nem! Akkor mesélte a következőket, hogy az ő menye mennyire megsajnálta Bözsi nénit még ő is mérges volt mert egy szép pongyoláját is oda adott néki. Panaszkodta, hogy ŏ a lakásból ki van zárva, az istállóba lakik apósa nem szíveli. Menye egy nagy batyu ruhát és több mindent hozott neki. Akkor nagyon mérges lettem és megmondtam tudja mire kellettek annak a maguk ruhái. Azzal fizette ki részben a szurdiki munkásaikat. Szóval vitával én soha nem mentem velük össze, csak kerültem őket. Apátok temetésére Sárközivel küldtem, gyászjelentést, nehogy letagadják, a szomszéd Német Jóska nevezetű ment Sárközivel be, mert arra gondoltam, temetéskor nincsen harag. Nagyon megszólták, mert a Tsz-be volt akkor egész nap bort fejteni. Öregapátok is megkapta tőlük a magáét, gyomor rákos lett és azt hitte a Böske megmérgezte, végül a főztjét nem ette meg, a nagy szállóban látták enni. Apádtól üzent, hogy néha főzzek néki. Meg is tettem. Apád felvitte a szőlőbe neki ott várt rá. Akkortájt történ névnapom vagy születésnapom volt és Öregapád nekem egy cserép virágot hozott. Életembe ez volt az első és utolsó ajándék tőlük. Soha semmit még egy zsebkendőt sem adtak. Öreganyád is az ura tudta nélkül adhatott volna. Zsazsát esküvője előtt felküldtem talán ad egy pár baromfit vagy tojást. Semmit. Dédi hozott Szentgyörgyről pár tyúkot, amit elvittünk Faddra. Sári leány mesélte, hogy mikor öregapád haldoklott éppen szüret volt náluk és Sári volt a szüleinek menjenek be, mert alighanem a papa hörög, haldoklik. Darálták tovább a szőlőt és senki nem ment be hozzá! Itt említettem, hogy a Sári itt lakott az utcába és a fodrásznál összeszoktunk futni, és nagyon tartotta kapcsolatot. A pénzlopást nem is írom, mert azt éppen úgy tudjátok, mint én. Szerintem öregapátok ezeket a csalódásokat nagyon megérdemelte és legalább nem tudott addig sírba szállni, míg ezt a sok disznóságot megtudhatta. Kiderültek az igazságok. Ő volt főleg az oka annak, hogy sok minden az életben így történt! Vagy ő vagy, a háború! Állandóan uszították apátokat, de az is főbűnös volt, hogy hallgatott rájuk! Különben úgy elgondolkoztam azon, hogy, ha nem kerülünk ebbe a környezetbe apátokat lassan át lehetett volna nevelni, mert azért voltak jó oldalai is. Mikor rendes volt akkor lehetett vele normálisan dűlőre jutni. Úgy hallottam az öreganyja Szeremlei Szófiának volt ilyen szélsőséges természete. Majsai Annus nénétek mesélte, hogy anyósom vasárnapi szórakozása az volt, hogy haza ment a szülei házába, éltek még a szülei, én is még találkoztam velük mikor Szekszárdra kerültem ott sírdogált és panaszkodott. Édesanyja Töttös Anna Töttös Pali nagyanyja testvére az Töttös Éva szekszárdiasan Vicának hívták. Töttös Pali koszrús legény volt az esküvőnkön. Majsai Annusnak volt egy Laci nevű bátyja az elveszett a második világháborúban. Annus hozzáment Domonyai Péter bácsihoz, kulákság idején azok is válni akartak, mert a gazember Péter azt mondta élve a közmondással, elvette a csúnya lányt, a zsák aranyáért, de közbe az arany elúszott csak az asszony maradt meg. Annust én nagyon szerettem az nem volt fukar és jó barátnők is lettünk Bocskai utcában szomszédok voltunk sokat voltunk együtt. Egyszer jött Annus néni sírva, hogy a Péter el akarja zavarni gyerekestől. Írjak Szentgyörgyre elmenne ott dolgozni a Tsz-be! Na gondoltam megállj te gonosz majd adok én néked. Ki is lestem mikor ment a ház előtt mondom, mit akarsz te? El akarod zavarni a feleségedet? Azt mondta, persze ő nem akarja magát azok kuláksága miatt tönkre tenni! Mondtam rendbe! Jó magam elmegyek Kaufmann Bözsi nénémhez mert nagy pártásasszony lett és minden intézkedésbe benne van. Megmondom a te nagy házadba meg tegyenek legalább egy nyolcgyerekes proli családot! Azt a mindenit! Megteszed? Meg én! Székely részről Annus néni és a két fia a legközelebbi rokonság. Mivel Annus néni testvére meghalt. Az Ő fiai Péter Laci, aki szintén meghalt. Annak két fia Laci Pesten István itt a kórházban orvos. Péternek egy fia egy lánya Lexi, annak úgy tudom három gyereke van. Lexi (Domonyai Alexandra) bíró férje is. András a fiúk állítólag Pécsen színész volt élettársa és ott született egy gyerek, de már nincsenek együtt. Legközelebbi rokonság Jóska „Böhöli" három lánya, de én sem a férjüket, sem а gyerekeiket nem ismerem. Kapcsolatot nem tartottuk velük. Távolabbi rokonokról nem tudok, mivel Székely öregapád is egyedüli gyerek volt. Nagyon különös emberek volta, hozzájuk, mint vendég vagy rokon senki nem járt. Kivétel volt, ha napszámosok mentek vagy valami üzlet köttetett: bor, hízó, kukorica eladás. Tőlem egy egész világ választotta el, teljesen más gondolkodásúak, mint mi. Klapka utcában, nagyon bosszant, ami szép emlékeim voltak azokkal nem álmodom, de Székely öregapádék igen és a Bocskai utcai ház Ott szerettem lakni, el volt eléggé hanyagolva mikor oda költöztünk, de igyekeztünk rendbe tenni és lakályosság. Tervünk annak idején az volt, ha a tulajdonos eladja, megvesszük, de beleszólt. Ki államosították! Itt is szeretek a dolgoztunk is érte. Apád is idősebb korában sokat változott előnyére. Sajnos fiatalon aránylag elment, pedig normális életet élt, nem ivott nagyon keveset dohányzott és mégis máj rákban halt meg 64 éves korában. Nagyon-nagyon sajnáltam. Szőlei nagyszülei hosszú életűek voltak közel a kilencvenhez, csak az anyja halt meg korábban. Sok minden eszembe jutott és nyilván sok mindenről meg is feledkeztem. Itt meg kell jegyeznem boldog vagyok két rendkívüli lányt neveltem. Rendesek tiszták jó háziasszonyok, becsülettel nevelték ők is a saját gyerekeiket. Nem feledkezem meg a két vejemről, nagyon rendes becsületes családszerető emberek. Unokák menyek is rendesek, ha körülnézek a családban, örülhettek és jó érzés fog el. Engemet is tisztelnek, szeretnek, és a legmesszebb menőkig támogatnak, segítségemre vannak. Mindnyájunk részére kívánok jó egészséget és sok-sok szerencsét megelégedett boldogságot az egész család részére. Ezzel fejezem be az emlékeim leírását. Szerető anyátok.
Érme rendelés
